XX. fejezet

Újabb hét, újabb fejezet :)
Jó olvasást, és visszajelzéseket kérek :)

Mikor a nézők már kivonultak a stúdióból, a mentorok jöttek oda gratulálni, hogy már dobogós helyezettek vagyunk. Igazából ez tök jó! Gondolj bele, kb. három hónapja, még csak egy csaj voltam Magyarországról, ma meg.. egy csaj vagyok Magyarországról, aki szerepel az American Idolban, és….benne van a legjobb 3 között. Erre mondaná apum, „hogy na erre varrjál gombot”. Tényleg vajon mi lehet velük? Nem láttam őket a mai élő showban, pedig a családtagok az első sorban szoktak ülni. Ez letört, de biztos „jobb dolguk” volt. Bár fájt. Gondolataimból Simon rántott vissza

- Lora, amúgy leesett már az, hogy te vagy a legfiatalabb versenyző az Idol történelme alatt? Azaz a legfiatalabb „én női hangja”. – magyarázta Simon mivel furcsán néztem rá

- Értem, amit mondasz, nem kell elismételni. Tudok angolul, és értek is, csak ez olyan hihetetlen. Sose gondoltam volna, hogy az életem az éneklésben teljesedik ki, és nem a gitározásban.

- Te tudsz gitározni? – kérdezte

- Igen – mosolyodtam el – imádom. Az Idol házban is szoktam, ha már be vagyunk zárva – vágtam egy fintort a végére.

- Nyugi, már csak két hét – tette a kezét a vállamra Nicole

- Vagy egy – nevettem fel

- Ne légy ilyen negatív. Ha már eddig eljutottál, akkor küzdj végig – bíztatott Nicole

- Igazad van. – mosolyogtam rá, bár már képzeletemben otthon aludtam. Vagyis az otthonomban, ahol Adam a szomszédom, és nem pedig „vad idegenekkel” lakok együtt. Ráadásul, már nincs is csaj köztünk, így nem tudok kivel lelkizni, na meg… nem is nagyon lelkiztem velük.

Mikor haza értünk, az első az volt, hogy ledobtam a magas sarkúm és felmentem a szobámba. Meglepően nagy rend uralkodott, mondjuk számítottam rá, hogy bármikor haza kell mennem, így nem tartottam nagy rendetlenséget. De, mivel most még maradok egy hetet, így elindítok holnap egy mosást. Ebben a pár hétben döbbentem rá, hogy mennyit jelentette nekem anyu segítsége. Itt tök egyedül voltam mint a kisujjam és még a kutyám sincs velem. Fasza. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben miközben már pizsibe. Ekkor döbbentem rá, hogy nem fürdöttem meg, de már nem volt időm felkelni és megfürdeni. Inkább majd reggel…

Az idő gyorsan repült. Még tegnap este feküdtem le, de már szombatra ébredtem. Igen, szombat van. Igazából már görcsben áll a gyomrom, hisz öcsém, kibaszott nagy a tét! Bekerülni a kettő legjobba! A döntőbe! Már Simon tudja, kikkel fogunk duettezni ha bejutunk a kettő legjobba, de nem mondja el.. áh… minek is azt. Hagy egye a fene az embert.

Épp ballagtam le az esélytelenek nyugalmával a konyhába mikor Hutch megszólalt miközben a kávéját szürcsölte

- Tisztellek Lora. Annyira nyugodt vagy, hogy az már lehetetlen – majd elővett egy müzlis tálat s készített magának reggelit

- Hm, köszönöm. Én meg tisztellek, hogy idegesen is tudsz enni – majd töltöttem magamnak narancslevet és leültem mellé.

- Nem ártana neked se enni valamit. Elfogysz mint a Hold

- Akkor, tudhatnád drága, Földrajz zseni barátom, hogy „vissza is hízok”

- Áh, nem bízok a véletlenekben – legyintett majd felpattant. – és most olyan szerencsés vagy, hogy készítek neked reggelit. Még pedig – kutakodott a hűtőben – tessék itt egy Snickers, edd meg nem tudom, hogy került ide, és csinálok neked pirítóst

- Wooow! Igazi villás reggeli. De köszönöm. Amúgy ne csinálj sokat. Nem is vagyok éhes, meg le se menne a torkomon. Meg próba és tele hassal nem is tudok énekelni

- Jajj, Lora, ne „gondolkozz” egyél – tett le két szelet pirítóst elém.

- Jesus! – morogtam magamban

- Problem? – vigyorgott

- Nincs.

A reggeli után még felmentem átöltözni, majd a fiúkat megvárva siettünk a stúdióba. Tudtad, hogy Júniusban nagyon meleg van Los Angelesben? De a „nagyon meleg” az nem kifejezés. Állítólag ha itt élsz megszokod, de én nem ehhez a klímához vagyok szokva. Még... talán 1-2 év múlva. Na, de ez csupa lényegtelen dolog, s a fiúkkal már beénekelünk. Furcsa, mert sose énekeltünk be még 3man, de még furcsább volt, hogy ők mélyebbről kezdtek, de a magas hangokat, amiket ők már nem tudtak kiénekelni, én még simán kiénekeltem. De ez, más tészta.

A dalok amiket most fogunk énekelni azok csupa spontán választott dalok. De nem mi választottuk. Miért is? Nos fogalmam sincs. Vasárnap Simon csak egy papírt nyomott a kezünkbe a dalok címével. JA, meg rajta volt a szöveg is, hogy tanuljuk meg. 3 óra múlva már profin tudtam az egyik dalszöveget, mert addig végig csak azt gyakoroltuk. Szóval, az egyik  I'll Always Remember You – Hannah Montana a másik pedig Taylor Swift - Love Story. Mindkettőt nagyon szeretem, szóval nagy gáz már nem lehet. A Hannah-s dallal kezdek, elsőnek én nyitom a műsort majd én is leszek az utolsó a Taylor-os dallal. A közös beéneklés után, mindenki ment egy- egy próbaterembe, hogy 15:00ig énekeljen, aztán egy kis kajaszünet, majd a sminkesek, fodrász, kezelésbe vesznek minket s kezdődik a show este 7kor. De az még oly’ soká lesz.

Gondoltam én, ezt még reggel, de már 6 óra van. Ilyenkor van a legnagyobb sürgés forgás. Rajtam már rajtam volt, az első ruhám ami pint és mell részénél meg úgy az egész derekáig fekete. Hozzá egy fekete kesztyű is felkerült a kezemre, hogy igazán Hannah Montana stílust kölcsönözzek magamnak. Meg még valami kis plusz. Egy extra, de azt nem lövöm le. Még. Hihi. Igazából mikor a tükörbe néztem meg se ismertem magam. A látvány annyira nem tetszett de elviselhető. Sőt addig tök jó, mindig is ki akartam próbálni. Ráadásul a smink még csak ez után jön. Remélem nem kennek rám megint egy kilót, aztán a második előadásra, mire lemossák elfogy 2 flakon sminklemosó. Szerintem ezért is vagyok az első és az utolsó. Közben a fiúk énekelnek 4szer, addig én idegeskedek. Na jó nem, az idegeskedés már rég elmúlt, inkább lennék minél többet a színpadon.

Mire ez a kis eszmefutásom véget ért, addigra ki is lettem sminkelve. Ez egy új Lora. Másabb… Idegen.

7 óra, „függöny” fel, s drága egyetlen műsorvezetőnk már a színpadon volt, s elkezdte a műsort. Nem beszélt sokat, csak úgy 10 percet, mire felsorolta a nyereményeket, amiket mi és a közönség is nyerhet… Utána 

 felkonferált engem, s már a színpad tetején a lépcsőn álltam. Imádkoztam egy gyorsat, hogy a 8 centis magas sarkúmba ne most zakózzak egy szépet. Két okból nem tudnék megszólalni, nem hogy még énekelni. Szóval az első: Égnék, mint állat, vagy a második hogy röhögnék magamon. Rendben Lora, ne is gondolj erre. Arra gondolsz, hogy tündökölni fogsz mint Hannah Montana.

Magabiztosan kezdtem bele a dalba s élveztem, ahogy testem elárasztja a jóérzés, az adrenalin és a közönség szeretete. Ezek együttese hatott rám, úgy, hogy kiénekeltem magamból mindent amit tudtam. Így a végén egy pokoli nagy vigyort villantottam, mert másképp nem tudtam kimutatni mit érzek. Sőt egy puszit is küldtem. Ugye milyen cuki voltam?

- Sssss… Kérlek csendesedjetek el, tudjuk, hogy cuki volt meg minden, de mi is szeretnénk véleményt nyilvánítani – mondta Simon – Á.. köszönöm. Nos, Lora, ahogy már mindenki emleget, úgy gondoltam a múlt heti előadásod nem lehet megközelíteni, de sikerült. Bár nem nézel ki úgy mint Hannah Montana, akármennyire is van szőke hajad és kék szemed – na itt a meglepi! Meglepetés –haha – de a hangod az fantasztikus! Rég nem találkoztam ilyen tehetséggel, mint te. Szép karriert befuthatsz. De egy kérdés, Tini sztár akarsz lenni, vagy nem?

- Nos, hát szerintem ezzel a kérdéssel már elkéstünk. – mosolyogtam

- Igazad van. Minden esetre nagyon jó voltál – fejezte be Simon

- Én nem értek egyet veled Simon. Nekem nem tetszett. Túlságosan megcsinált volt, túlságosan Hannah Montánásra csináltatták veled ezt az előadást. A hangod attól jó volt, de nem tetszett az előadásod… - Randy fejtette ki véleményét. Hát oké…

Ezen elgondolkoztam amit mondott és nem értettem vele egyet, úgy ahogy a „lányok” sem. Jól esett, hogy kiáltak mellettem.

A második számra készültem fejben és testben is, hisz „visszaváltozok” Lorivá s mikor lejöttem a színpadról már ültettek is le, s 4 kéz el is kezdett dolgozni rajtam. Egyik a hajamat varázsolta göndörré míg a másik a sminkemet „kaparta le” s festett fel egy másikat. Az idő repült, a fiúkat se tudtam hallgatni, de én már megint a színpad mögött álltam fehér ruhámba, ami igazából menyasszonyi ruha, de korhű is. Na ezt rakd össze. 

Végül is kényelmes volt.

„..és akkor jöjjön a ma este ut5olsó fellépője egy Taylor Swift számmal, Lorii Lambert” hallottam meg Ryan szavait s már küldtek is ki a színpadra.

Kicsit visszafogottabb dal, nagyon másabb mint az előző, de az érzés nem változik. Szerelmes, lettem a színpadba, hogy megmutathatom, mit is tudok én (amit eddig mellesleg én se tudtam). A dal végén, most nem meghajoltam hanem pukedliztem, s Ryan már mellettem is termett.

- Felajánlhatom a  kisasszonyka a kezem? – majd tartotta a kezét

- Ó, minő öröm – nevettem fel, majd belekaroltam Ryanba.

- Nos, mit szóltok ehhez a produkcióhoz, Lorától? Nicole? – kérdezte „partnerem”

- Ó, Lora, tündéri vagy, s egy angyal hangján énekelsz. Rengeteget fejlődtél, ahogy az első válogatón, megjelentél a színpadon előttünk, és nem a sulis válogatóra gondolok, akkor egy kicsit elveszettnek tűntél, de most! Nézzenek rád, egy igazi díva vagy a színpadon. Teljesen átvetted az uralmat a színpad és a kamerák felett. – igazán jól esett Nicole véleménye

- Igazad van Nicole. Ez a mai második és az előadása is bizonyította, nem véletlen van itt – egyet értett Kara – és ez az előadásod egy kis időutazás volt. Tetszett

- Ez már jobban tetszett, de még mindig a múlt heti Christina dal, csend a fülembe – Kösz Randy igazán Rendes vagy…végül is, áh.. ez most…

- Randy, ne élj a múltban. Lora most is jól énekelt. – védett meg Simon

- Na de a zsűri ideje lejárt, s megkérjüka  közönséget ha tetszett Lora előadása szavazzanak rá. 06-ps kód és Lori- nevet küldjék SMS-ben

Az idő innen viszont lassan vánszorgott. Vártam a pillanatot, mikor kiderül ki megy haza… de ez sajnos nem sietett. Ryan mintha lassított felvételben dumált volna.

Végre mi álltunk a színpadon és én a fiúk kezét szorongattam. 10 perc bla-bla urán, Gerry jutott tovább. Pont a legjobb Idolos barátommal álok a kiesés hasadékának szélén. Ez fasza. Szegény Hutch kezében a vérkeringés már szerintem megszűnt, miközben Ryan arról beszélt, hogy most már nem kell párbajoznunk, stb. Végül 5 perc hallgatás után Hutch csak átölelt szorosan s elkezdtem könnyezni. Istenem tovább jutottam! Csak öleltem Hutchot, aki nevetett közben. Végül felkapott s megpörgetett a levegőben.

„Ne sírj Lora. Ünnepeljünk, hogy dobogós lettem, és, hogy te is biztosan az vagy” – mondta a fülembe

XIX. fejezet

Nos, igen újra itt a friss :)
Szerintem nem lesz olyan megdöbbentő mint az előző, de sokat olvashattok Adam-es részt
na nem is húzom tovább. Jó olvasást és komikat kérek! ;)

Adam Szemszöge

Még a mai napig, pedig ez 2 hete volt. Nos szóval mire ezt elmondtam neked Lora, máris a színpadon állt. Kíváncsi vagyok, vajon mit fog énekelni. Hétről- hétre egyre jobban teljesített. Most már tudom, kitől örökölte a hangját! Tőlem!!! Öcsém, mikor, Tommy megtudta, hogy én és Lora rokonok vagyunk. kiesett a kezéből a pohár. Azóta is neheztelek rá… Lóg egy pohárral a majma. A kedvenc poharam volt. Ráadásul az a hülye, elkezdte felszedegetni a szilánkokat kézzel, s jól el is vágta a kezét. Még vért is takaríthattam. Szerencsére annyira durván nem vérzett a keze így nem ájultam el, de 3 napig nem erőltette a gitározást. Pont mikor kezdek csücsülni a szarba. De segáz, legalább Simon most el van foglalva az Idollal, s nem baszogassa a seggem, az új lemez miatt. De különben is mit akar? Egy számot már bemutattunk róla, nagy sikere volt, (már akinél) pedig, még bőven nincs kész az album.

Na szóval, ott tartottam, hogy Lora. Ryan elmondta a szokásos, szöveget, már itt a vége felé, kb, kívülről tudtam. Tehetséges, szép, fiatal, Magyar származású (ja, nem ezt már nem emlegetik, mert rájöttek, hogy az Amcsik így nem fognak rá szavazni akkor se ha leénekli a Holdat, a Földre)

Egy kör volt csak megvilágítva a színpadon, s ott ült Lora. Gyönyörű volt, mint mindig. 

Szerencsés, hisz bármely ruha jól állt neki. Most egy nagyon halvány ruhát vett fel (adtak rá), mely kiemelte kecses alakját, elől rövid volt míg hátul uszályos, haja pedig egyszerűen le volt engedve.

Mikor elkezdett énekelni, leesett az állam. Christina Aguilera-tól a Hurt című dalt adta elő. Csodálatosan kezdte el, s fáradhatatlanul énekelt, pedig nehéz dal. A hangja gyönyörűbb volt mint máskor. Istenem, ez a csaj TUD énekelni. Nem csak próbálkozik. A dal közepénél, nem bírtam tovább s maxra vettem a tv hangerejét. Lora hangja betöltötte a házat. Annyira átéltem a dalt, hogy kirázott a hideg. Egy énekesnek nem csak énekelni kell tudnia, hanem érzelmeket is közvetíteni. Úgy érzem ha Lora jól csinálja olyan karriert futhat be mint kevesen.

A dal végeztével, a stúdió állva tapsolt. Mertek volna ülni, sőt még mind a 4 zsűri is felállt, a lány produkciója után. Fuck Yeah! Megcsinálta!! Felrakta az i-re a pontot. Most már, ha kiesik, valakit megverek. Nem eshet ki. Olyan tökéletesen énekel.

Kritikák hallgatása közben, csak bólogatni tudtam.

Idézem őket.:

„ - Lori, vagy ahogy mostanában emlegetnek Lora, gyönyörű volt. Ebben a ruhában, ezzel az egyszerű de mégis kifejező előadással szerintem milliók szívét megdobogtattad. Gyönyörű volt, hibát nem akarok benne találni! Hangod, kieresztetted, szemeddel is „énekeltél”, mert onnan is kiolvasható volt a fájdalom. Gratulálok – Simon. Így van Simon! Helyesen beszélsz. Ugráltam és tapsikoltam belülről

- Lora, Istenem csodás voltál. Ez a  ruha fantasztikusan áll, és végre nem olyan holdjárót adtak rád, amibe azt (is) lesi az ember, hogy nehogy kitörd a bokád. Amúgy egyetértek Simonnal. Ebben az előadásban az ember nem akar hibát találni. Csak így tovább kislány – Kara véleményével, is tökéletesen egyet értek, bár szerintem jó cipőket szoktak Lorára adni.

- Én nem, tudok újat mondani… mindent elmondtak előttem. Büszke vagyok rád, hogy idáig eljutottál – mondta Nicole. Hah! Persze nekem ilyet sose mondtak.

- Srácok, én azért találnék hibát például … - de a közönség nem engedte – na jó, mégse tudok, mert megesznek! – nevetett Randy”

Ezután Ryan, elmondta a kódokat, s kezdtem szavazni Lorára. Kár, hogy csak egy telefonról 10 sms-t lehet küldeni, 10szer lehet hívni és a neten is egy személy csak 10szer szavazhat. Ezért mozgósítottam Isaacot, Tommyt, sőt kiírtam twitterre, hogy mindenki szavazzon rá. Nem érzem „köcsögségnek” a többiekkel szemben, hisz tavaly meg Kris Allen bíztatta, rajongóit, hogy szavazzanak a kedvencére. Aki végül 3dik lett, na de ez lényegtelen információmorzsa.

A többiek annyira nem érdekeltek, így inkább Twittereztem. Tartottam egy rögtönzött Twitter-party-t, s a „szerencséseknek” vagyis akiknek tetszett a kérdésük válaszoltam. Ezután „elbúcsúztam” tőlük, megemlítvén, hogy nézem az American Idolt. Erre a egyik kiscsaj írta (ezt még pont láttam), hogy Lora a rokonom-e? Köpni - nyelni nem tudtam, honnan a faszomból tudták meg? Vagy csak az azonos nevünkből következtetett? Minden esetre leszartam, hátha a rajongók is ezt teszik. Nem tudhatják meg ők előbb, mint Lora. Szemétség lenne, bár mondhatnám azt, hogy: „ez a média, szokj hozzá kicsi lány, hogy van amit te tudsz meg legutoljára, pedig te vagy az érintett”

Legutoljára lépett színpadra Lora és Hutch. Ugye duettet fognak énekelni ez vili? Na de, hogy most milyet az rejtély. Lora kezdte a duettet, s már leesett a Camp Roc2 ből éneklik a.. mi is a címe? Pedig Ryan mondta. Mindegy. Megvan!  A Wouldn't Change a Thing-et. Szerelmes dal? Hogy jól áll-e nekik? Nem! Túl nagy a korkülönbség, de hihetően adták elő. Lora jól mutatott, a Demi Lovato (Camp Rock-os) stílusú 

szerelésében. Egy pánt nélküli pöttyös ruha volt rajta, hozzá illő magas sarkúval és farmerkabáttal. CSINIIII.

Nos a kritika jó volt, mármint ahogy énekeltek, de a dalt nem istenítették. Most ha jól tudom, valamelyik tavalyi szériás választott nekik dalt, de ki volt ez a hülye?! Lehet, hogy csak le akarta őket járatni, de innen üzenem haver: nem sikerült. Haha. JESUS! Úgy érzem magam mint egy öt éves és nem úgy mint egy majdnem 30 éves férfi. Már, meg se lepődök a saját magam kirohanásain.

Lora szemszöge:

A fellépéseket nagyon élveztem, s örültem a jó kritikának. Külön öröm kis lelkemnek, hogy a Christinás dalomnál az egész stúdió állva tapsolt, még a zsűri is. Majdnem, de csak tényleg majdnem elsírtam magam. Komolyan ha ezek után kiesek, hogy ennyi dicséretet kaptam, akkor nem is tudom mit csinálok. Kiugrok az ablakon… 

Az idő csiga lassúsággal, vánszorgott. Komolyan egy reumás csiga ez idő alatt háromszor megkerüli a Földet.

Végre a „vesztő helyünkön” álltunk, s négyen szorongattuk egymás kezét. Tudjuk, ma nagy a tét,  hisz aki ma tovább jut az Amerika legjobb 3 hangja között lesz. Kérlek Istenem, legyek az első vagy második továbbjutó! Nem akarok párbajozni. Meg az eheti párbaj dalt is utálom (de ez részlet kérdése). Éreztem a kis kezem elveszik Hutch hatalmas „mancsába” s ettől még jobban izzadt. Nem volt elég az izgalom, még a stúdióban lévő levegő se volt kellemesen hűs, inkább folyogatóan langyos. Ryan szólásra nyitotta a száját, majd jött a szokásos hülye duma. Blabla ez, bla bla az! Lora Lambert! Mivan??? Ennyire elbambultam, hogy az a kb. öt perces hatásszünet teljesen kiesett? Két oldalamról egy enyhe lökést éreztem, azaz, hogy „haladj már ember”. Jaaa, hogy akkor tényleg ennyire elbambultam. Elvigyorodtam, s lementem a lihegőbe. Ott már egy kamera várt rám, s én széles mosollyal integettem. Eltátogtam egy „Thank you guys”-t majd megkönnyebbülten leültem a szürke színű kanapéra. Olyan furcsa, hogy már csak hárman leszünk! OMG!!! Benne vagyok a legjobb háromba! Amerika hangjai között, és úgy, hogy Magyar vér is folyik ereimbe. Vagy micsoda. Hogy ne nagyon kérdezgessenek, inkább kivettem egy üveg ízesített ásványvizet és azt kortyolgattam, miközben a kis tévén figyeltem az eseményeket. Kezem még mindig remegett, ezért egy csepp víz a ruhámra is került, de ez érdekelt a legkevésbé. Ki lesz az a 2 akivel meg kell „küzdenem.” Izgatottam markolásztam a citrom ízesítésű víz üvegét, s szemem teljesen a képernyőre tapasztottam.

Másodjára Hutch nevét mondták, ki s ennek örültem, hisz legalább vele tudok beszélgetni, mert megkedveltem itt az egy hét alatt míg közösen dolgoztunk. Nagyon jó srác. Bár kicsit hátrányban érzem magam, hisz a lányok jobban szavaznak egy helyes pasira, mint egy csajra. Sőt azt a csajt, még ellenségnek is érezhetik az elvetemült rajongók, mert félnek, nehogy szerelmüket, elvegye, előlük. Mellesleg az ilyenektől ráz ki a hideg. Jujj

Na, az elmélkedés alatt el is felejtettem nézni a tv-t így csak akkor jöttem rá, ki esett ki, amikor bejött az ajtón. Gerry a szerencsés harmadik.

Szóval, akkor egyedül én maradtam lány…

Mikor Yasmine-től elbúcsúzott Ryan, azaz elmondta a sablonszöveget, felhívtak minket a színpadra, engem „körbevettek” a fiúk, s így álltunk. /Hárman, párban – hihi/

- Nos, és hölgyeim és uraim, már köszönthetjük az idei év legjobb női hangját! Lora!! Gratulálunk. Ez a címed már biztos, mivel egyedül vagy lány, kérdés, te leszel-e az abszolút győztes.

- Jajj, köszönöm, ezt még át se gondoltam. – makogtam a mikrofonba, kislányos zavarom közepette, mikor végeztem, Ryan elbúcsúzott, s az operatőr mutatta, lekeverték a műsort. Szóval így vágunk neki a következő hétnek.

Sziasztok!

Nos mint kérdeztem tőletek mit szólnátok egy 1D-s bloghoz... Hát az eredménytől függetlenül én megnyitottam, s remélem azért majd benéztek! Még nincs fent az első fejezet de a napokban felkerül, s remélem tetszeni fog
persze ezt is írom majd tovább:)
pussy Bella 


http://ezmas-bella.blogspot.hu/ <-- itt van a link :) 

XVIII. fejezet

Sziasztok
Igen egy újabb rész ;)
Nos ne felejtsetek el komizni, gombot nyomogatni lent és a jobb oldalt kitettem egy szavazást! hajrá!

Ez nem lehet igaz!!!! De várj, mégis igaz…Csak ültem tovább a fotelben, s az álmaim pasija máris feledésbe veszett… Telefonom mivel az ölembe volt, gyorsan tárcsáztam anyát.

-          Szia, anya. Ma otthon vagytok? 

-          Igen kicsim, miért? – aggodalmaskodott anya

-          Semmi baj, csak egy kisebb affér miatt ma estétől tilos a kijárás. És hazaugranék összeszedni még pár cuccot

-          Remélem nem te miattad van ez az egész…

-          Anya, komolyan? De akkor nem sokára otthon leszek.

Épp a kocsiban ültem, mikor eszembe jutott Adam! Mivel, nem tudtam merre van, mit csinál ezért csak egy SMS-t küldtem neki

„Szia Ad, merre vagy? xoxoLori”

Válaszra nem kellett sokáig várnom, s „villámujjú” BB máris válaszolt

„Szia Lora, Otthon vagyok még ma. De miért? Ui.: Tommy mondta, hogy Lora-t írjak csók Adam”

Lora? Micsoda új becenevek. De tetszik. – vigyorodtam el magamba. Lori, Lora tökmindegy. Már vártam a viszontlátást a srácokkal. Hiányzik az a három bolond. Nem is hiszem el hogy mind a hárman, majdnem 30 vagy kicsivel több mint 30 évesek.

A kocsiban ülve gondolkoztam, hogy miket hozzak magammal. Minden esetre több ruhát, a laptopom és a nyeremény Ipadot hazaviszem, kikapcsolom, hisz úgy se használhatom. Meg azt hiszem a telefonokat is elveszik tőlünk. De azt nem hagyom otthon.

Direkt nem válaszoltam Adamnek, hagy egye a fene. Bár minek izgatná magát ilyen apróságokon? Hazamentem s anyu és apu is otthon voltak. Ritka pillanat a családunkba. Mindenki otthon. De azt hiszem a legjobban a kutyusom örült nekem.

Első utam a szobámba vezetett s már pakoltam is. Anyuék is követtek, s vázoltam a helyzetet, hogy mi miért történik. Ezután magamra is hagytak, mert dolgozniuk kell. Vasárnap… na persze… három bőröndöt teletöltöttem  ruhákkal, s levittem a nappaliba. Gyerek volt még az idő, alig fél egy, így kulcsomat eltéve átmentem Adamhez. Persze a hátsó ajtó, hogy mindenkit meglepjek.

Bementem a teraszajtón, s elkiáltottam magam

-          ADAM!!! Itthon vagy? – majd kuncogtam egyet. Valaki annyira meglepődött, hogy leesett valószínűleg a kanapéról.

-          Lora? – kérdezte meglepetten Adam, szintén kiabálva.

-          Igeen. Zavarok?

-          Nem. Gyere a nappaliba.

-          Amúgy, honnan jött a Lora becenév?

-          Nem tom’ – vonta meg a vállát színpadiasan. – Tommy találta ki

-          Na, de lényegtelen is. Elbúcsúzni jöttem – mondtam kicsit meggyötörten hisz ki ne akarna a külvilággal kommunikálni?

-          Micsoda???? Elköltözöl? Feladtad a versenyt? – csodálkozott a szupersztár

-          Nem. Simon, kitalálta, hogy tilos a kijárás és a kommunikáció a külvilággal míg versenyben vagyunk, mert Alex elment egy klubba, s ott sztriptíztáncosnőkkel szórakozott, címlapra került, botrány, kizárták, mi meg szívunk mint a torkos borz. Így ma mehetünk ki utoljára, szedhetjük össze a cuccunkat  amik kellenek, utána ki tudja meddig, max. 2 hónapig, csaó külvilág. Egy dobozban fogunk élni. – rogytam le Ad mellé a kanapéra

-          Igen, az elején nagyon szar lesz. De ne ellenkezz. Csak, hagyd, hogy megismerd a többieket, csak nem olyan kibírhatatlanok. És hidd el, amúgy se lesz sok időd sopánkodni, hisz majd ha eljutsz a legjobb 5 közé, szinte az egész napod próbákból fog állni. Énekelsz, alszol és ha szerencséd van meg tudsz enni egy ebédet jóízűen s nem kell kapkodnod. Lori, őszinte leszek, irtó kemény lesz, de éged kemény fából faragtak, s ki fogod bírni. Meg készülj fel. Ha kikerülsz z idol házból az újságírók szét fognak szedni

-          Köszi Adam. Ez sokat jelent nekem, hogy ezeket elmondtad

-          Nincs mit, Lora. Tudod, örültem volna ha ezt valaki nekem is elmondja.

Ezután, még egy ideig beszélgettünk a GlamRock koronázatlan királyával, aki olyan emberinek tűnt. Nem mondanád meg róla, hogy szupersztár. Egy átlagos férfi. Szinte lehetetlen elképzelni, smink, feltűnő ruhák, és csillámpor nélkül. Vagy talán mégsem lehetetlen? De. Talán kis csoda, hogy úgy láthatom ahogy kevesen. A kanapéján elterülve bámulunk egy részt a CSI-ből, s Adam, mackónadrágban ül mellettem, egy kopott AC/DC felsőt visel, és semmi smink rajta. Fekete körömlakkja már egy kicsit lepattogott, s újrafestésre lenne szüksége. A reklám ideje alatt arról beszél, hogy a következő albuma sokkal letisztultabb lesz. Bye bye Glitter, feltűnő ruhák, sminkek. Nem. Ezeket elhagyja Adam Lambert. Egy olyan album van készülőben, ami letisztult. Nem egy lázadó rocker gondolatai, bulizási vágya. Ad nevetve mesélte el, hogy ezt a vágyát kiélte a világ körüli turnén. Most már nem csak a tízen éves kis csitrik – ekkor rám nézett szája mosolyra húzódott s eleresztett egy „bocsit”-  kedvence akar lenni. Hanem az idősebb korosztályé is.

Még hosszasan beszélgettünk, majd mivel az idő későre járt, a limó meg jött értem elbúcsúztam Adamtől, majd anyuéktól is, és visszamentem a börtönbe. De várj. Ez rosszabb mint a börtön. Ott legalább az ember fogadhat látogatókat. Fanyarul elmosolyodtam, s néztem a várost. Hiába jár egyre későbbre az idő a városban az élet még mindig nagy. Sőt talán nagyobb mint nappal, hisz a hőmérséklet már csökkent pár fokot. Mikor megláttam egy - egy babakocsis anyukát, vagy apukát elmosolyodtam. Mindig is szerettem a gyerekeket s már ösztönös volt, hogy mosolygok a közelükben.

Mikor odaértünk az Idol házhoz lefagyott az arcomról a mosoly.

***

Rengeteg idő eltelt már mióta bent vagyunk. Teljesen elvesztettem az időérzékem, s nem is tudnám milyen nap lenne ha nem segítene egy naptár ebben. Komolyra fordítva a szót, a naptárat nem nagyon szoktam bámulni. Az idő múlását inkább azon veszem észre, hogy egyre kevesebb a versenyző, s egyre közelebb vagyunk a fináléhoz. Nehéz dolga van az ember lányának, hisz a hétvégén már azért fogunk „küzdeni” hogy bekerüljünk a legjobb 3 közé. Igen jól olvastad, kb 1,5 hónap telt el mióta be vagyunk zárva.

Adamnek igaza volt. Nehezen teltek az első napok aztán tényleg ahogy Adam mondta monotonná váltak napjaink, heteink. Próba alvás evés, és eddig 2szer tudtam nyugodtan enni. Az is azért volt mert egy rémálom után nem aludtam vissza így korábban mentem le reggelizni.

Szóval mint említettem a verseny már így eltelt. A következő élő show holnap lesz. Ebből ügyesen következtetve kitalálhattad, hogy péntek van. Hurrá! Tapsot neked! És ezt bizony nem a szép szemeid miatt kapod. Na jó. Vissza a valóságba. Ugye most már 2 dalt kell énekelnünk. Az egyiket szólóba nyomjuk míg a másikat egy kiesett versenyzővel. Duettet. Imádok énekelni, imádok szerepelni. Hétről hétre megmutatni mind azt ami bennem van. A 6dik héten Simontól végre megkaptam amit mindig is vártam. Kijött belőlem a hang! Tudod nekem ez mennyit jelent? Rengeteget.

Nos, nem beszéltem még neked, hogy kik maradtunk bent. 2 lány, 2 fiú. Név szerint Yasmine, Gerry, Hutch, és én. A legjobb barátnőm Abbie kiesett. Ráadásul én ejtettem ki. Múlt héten mi párbajoztunk, (én harmadjára. Másodjára akkor párbajoztam mikor az első heti „bezártság” volt.) nehéz volt elfogadni, hogy az én hibámból nem folytathatja a versenyt, de ő csak annyit mondott: „nyerd meg helyettem is.” Meghatódtam. Mikor „kijutok” innen (most már remélem eljutok a döntőig) első dolgaim között lesz felkeresni Abbie-t.

Gondolatmenetemet Hutch szakította félbe

- Gyere Lora (igen már ő is így hív. Nem bánom. Van amikor Lora van amikor Lori vagyok. De az egész Amerika Lorinak ismert meg) – próba van. Holnap show time, s jól kell szerepelnünk. Nem akarok még kiesni. – Igen holnap vele fogok énekelni. De hogy mit is. Az maradjon az én titkom. (Holnapig – hihi)

Adam Szemszöge

Lora már nagyon rég járt nálam elbúcsúzni. Várj olyan rég, hogy ezen az estén a kanapémon ülve bámulom az American Idolt. 2 perc s kezdődik. Komolyan tűkön ülök, s kíváncsi vagyok Lori előadására, meg a duettre is. Azt tudom, hogy előbb egyedül fog szerepelni, de magam is izgatottan várom mivel rukkol elő.

Lori másodikként fog színpadra lépni. Jó. Addig csinálok popcornt. S készítem elő a telefonom, hogy szavazzanak. Hajrá Loriii.

Amíg vártam, hogy az első versenyző befejezze az előadását, addig elgondolkoztam az elmúlt idők eseményein. Ha Lora visszatér a nagyvilágba sok meglepetéssel fog találkozni. Kikerül az Idol védelme alól, s sokként éri majd őt az őt körülvevő hisztéria. Mert igen, Lori sok kislány példaképe lett. Akaratlanul is. Pedig tudom, én hogy nem az a tipikus jó kislány, de sokan nem tudják ezt. A benne lakozó ördögöt mindig elnyomja.  Haha. Vicceltem. Amúgy nem, nem is  olyan ártatlan mint ahogy látszik mikor bájosan mosolyog a kamerába.

Nem csak ezen fog meglepődni. Sok minden kiderült. Például, hogy rokonok vagyunk. Nem. Nem viccelek.  Elmesélem inkább, hogy –hogy derült ki

2 hete történt az egész. Anyukámék eljöttek meglátogatni engem, s épp a kocsi feljárón álltam le. Tudni kell a házunk úgy van, hogy Lora-ék kocsi feljárója és a miénk egymás mellett van. Szóval mikor apu kiszállt a kocsiból (igen most együtt jöttek) akkor állt meg Lori anyukája is

- Szia Adam – köszönt vidáman Mrs. Lambert, azaz Judith. Igen megengedte, hogy tegezzem.

- Jó napot Mrs. Lambert – köszöntem, megszokás szerint

- Adam! - nézett rám megrovóan

- Jajj. - Kaptam a fejemhez. – szia Judith. Hogy vagy? – kérdeztem rá hogylétére

- Jól vagyok Adam. Bár már hiányzik Loretta. – mosolygott kicsit szomorúan

- Adam, kisfiam. Ki ez a nő? – kérdezte apám mikor mellém ért.

- A szomszédom. Judith Lambert. Nemrég költöztek ide, úgy 3 hónapja, Magyarországról. De azelőtt, itt élt LA-be. Lori szerint, az anyukája összeveszett a családjával, ezrét Európába költözött.

- Azt hiszem, én ismerem őt. – suttogta apám

- Honnan ismered ezt a nőt, Eber? – kérdezte anyám. – Talán ő is a szeretőd volt?

- Anya! – szóltam rá anyura

- Nem Leila. Ő a húgom. – mondta apám

- TESSÉK? – kérdeztem vissza.

- Jól hallottad fiam. Judith a húgom.

Ezután apám odament Judithoz, ki nagy csodálkozva, könnyek között megölelte apám. Ezt komolyan NEM HISZEM EL! Lora az unokahúgom! Végül Judith átjött hozzánk, s megbeszéltük az egészet. Le vagyok döbbenve. 

SoS

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni tőletek. A nyár folyamán, indítani akarok egy másik blogot, s ahhoz kellene nekem egy fejlécet kreálni (sajnos az én gépemen nincs képszerkesztő program + nem hiszem, hogy elsőre sikerülne)
Szóval, ha úgy érzed alkalmas vagy a feladatra vagy van olyan ismerősöd, aki szívesen elvállalná akkor írd meg komiba. és hagy egy elérhetőséget. Email- cím vagy facebookon az elérhetőséged

xoxoBella

ui.: köszi szépen előre is :)