XXIII.fejezet

SAJNÁLOM, hogy csak egy hét és egy nap csúszással hoztam meg az új részt. Tegnap is meghozhattam volna igaz, de belemerültem egy videó készítésébe, így mára tolódott az utolsó mondatok megírása.
Remélem elnyeri tetszéseteke oly, annyira, hogy azt komment formájában elmondjátok nekem :) (lehet picit rövidebb mint szokott eza  fejezet de remélem nem baj)
Xx. Bella

Miután a kamerák leálltak, a nézők már elmentek, s már mindenki 100X elmondtam mennyire ügyes vagyok, megfáradtan de ugyan leültem beszélgetni a riporterekkel. Nem volt semmi nagydobás, csak a bent létről kérdezgettek, Simonnal a jobbomon. Fél óra után, Simon lerázta őket, s én odamentem az engem váró családomhoz, még mindig az utolsó fellépős ruhámba. Szerintem ma már le se veszem max a cipőm, ha nagyon fájna a lábam. Az utcán várt kint egy limuzin, ahova beülünk 6an. (Anyukám, Apukám, Nóri, Adam, Simon és én) Nos az út rövid volt, én jót nevettem, mert engem szórakoztattak, de anyukám csak kibámult az ablakon. Alig szólt hozzám. Egy klub elé érkeztünk meg ahol több százan vártan engem. Vagyis, a győztest aki én lettem.  Vörös szőnyeg volt leterítve, s még én ámultam és bámultam, Ad illedelmesen meglökött, hogy haladjak előre. Odamentem a kordon széléhez s a felém nyújtott papírokat aláírtam.

Igazából az elsőnél baromi nagy gondba voltam, hogy mégis, hogy írjam, Lassan gyorsan, kiolvashatóan vagy sem. Kiírjam-e a teljes nevem de egyáltalán mit írjak? Lori-t vagy Lora-t? Végül az utóbbi mellett döntöttem és Lora Lambert lett és a végére odabiggyesztettem egy Xx-et meg egy mosolygós fejet. Szóval, valahogy így nézett ki: Lora Lambert Xx :)

Nagyon büszke voltam rá, majd egy közös fotót is elkészítettem a vöröses hajú lánnyal, aki közben elmondta, hogy végig nekem szurkolt és örül, hogy én nyertem. Mikor végeztünk, rámosolyogtam majd mentem tovább. 20 perccel később én is beértem, majd bent óriási taps fogadott, A feldíszített teremben. Több volt Idol-os társaim is eljött ide gratulálni, s jól esett az elismerés.

Miután bent elmondtam egy köszönő beszédet és lehúztam 2 pohár pezsgőt, csak alkoholmenteset, de nem azért mert ilyen jó lány vagyok, hanem mert utálok az alkoholosat. Számomra nincs jó íze. Fogadtam még a gratulációkat, majd a zsűri is lejött gratulálni meg beszélni velem, majd egyszer csak kántálást hallottam meg kintről. A nevem volt, az, mikor beazonosítottam. Fogtam a mikrofont s kimentem, mert befele jövetnél láttam kint is vannak hangfalak.

Mikor megjelentem egy óriási sikítás volt a válasz, mire én a  számhoz emeltem a mikrofont s beleszóltam

- Sziasztok!!!! – mire még nagyobb sikítás volt a válasz – Woow, fantasztikus érzés, hogy mind eljöttetek ide. Nem számítottam rá, hogy lesznek itt rajongók, de határozottan pozitív s mind olyan cukik vagytok. Nem tudom, hogy tudnám nektek meghálálni, ezt a sok támogatást amit kapok. Remélhetőleg hamarosan találkozunk, koncerteken, vagy közönség találkozón. Kellemes estét mindenkinek! Megyek mert bent hiányolnak. Sziasztok!!!

- LORAAA!! – hallottam meg egy kiáltást ami „idősebb” volt a többinél, így gyorsan hátrafordultam. A hang tulajdonosa egy szőke fejű úriemberé volt, aki a vörös szőnyeg végén állcsorgott.

- TOMMY!!!! – futottam felé, és a nyakába ugrottam. Nagyon megszerettem a kis Tomcat-et, s már hiányzott a hülye feje, így szorosan megöleltem. Hiába együtt léptünk fel, az idol utolsó számán, de csak a próbákon találkoztunk, ahol Simon keményen fogott s nem engedte a kis csevegéseket. Így ez az első „civil” találkozásunk. A lányok, akik „ismerték” Tommy-t mint Ad basszusosát sikítva üdvözölték. Persze ő mosolygott, s integetett majd kiszúrta a kezembe lévő mikrofont és beleszólalt.

- Nos, nagyon örülök, hogy nekem is ennyire örültök, de ma Lorát, az egyik nagyon jó barátomat, kell ünnepelni. Így egy nagy tapsot neki! – Mondta a tőle szokatlan stílusban, mert nevetett. Vagyis, nekem nem szokatlan, mert Adamnál töltött idő alatt megtudtam, hogy tud ez a  „fiú” úgy  nevetni, hogy egy árva hang se jön ki a száján és csapkod mint egy retardált fóka. Ráadásul a kanapéról is lefordul a röhögő görcs közepette. Tommy felajánlotta a karját, és úgy kísért be mint egy hercegnőt.

Az este további része nagyon jól telt. Hajnali fél 4körül hagyhattuk el (utolsóként) a szórakozóhelyet. A többiek fáradságra hivatkozva, leléptek fél kettő és kettő körül. A rajongók is elmentek, gondolom a szüleik nem örültek a hajnali kimaradásnak. Igazából már csak a szüleim nélkül buliztam fél 2 után, mert ők hazamentek. Végül 3kor mikor felfaltuk az utolsó szelet tortát (mert az is volt) elindultunk haza. Vagyis most mindenki az Idol házba, mert Nóri velem jött Tommy meg Adammel. Az úton továbbra is jól szórakoztam, de Adam azt tanácsolta aludjak, mert a következő hetem húzós lesz.

Ahha, persze. Nesze neked alvás, a mai éjszaka. Nóri segített elpakolni utána csevegtünk még de engem úgy hajnali 6 fele elnyomott az álom. De nem tartott sokáig. Valaki röhögve 8kor a nyakamba spriccelt egy flakon vizet. Nem kímélt, mint kiderült Adam, mert csupa víz lettem. De magyarázata egyszerű volt, Úgy se fürödtem a buli után, ami igaz is, így megadja a kellő löketet, hogy zuhany alá álljak. Így nem tehettem más, összeszedtem a mai napra egy szett ruhát, majd bevonultam a fürdőbe.

Dél fele elhagytuk az Idol házat, mert minden kis szegletét átnéztük, nem-e itt hagyunk valamit, Végül én kapcsoltam le a lámpákat, s léptünk ki a nyári szikrázó Los Angelesi napsütésbe. A nap nem bántotta a szemem, a napszemüveg megvédett. De nem csak a naptól. Annak káros sugaraitól, és attól, hogy orra essek, mert a vakuktól megvakultam volna. Csak bájosan mosolyogtam s lépkedtem a limó felé, ami először is haza visz. Fél óra múlva parkoltunk le a házunk előtt, s vigyorogva léptem ki a kocsiból. Senki se várt (rajongókra gondolok, és szerencsére) így megköszöntem a fuvart a sofőrnek, majd bevonultam a házba. Az ajtó kinyitása utána  kutyusom volt a legboldogabb, hogy hazatértem. Annyira csóválta a farkát, hogy ha helikopter lenne már rég elrepült volna. Megszeretgettem, puszit nyomtam a kobakjára, majd felcipeltem a  lépcsőn a bőröndöm. Majd mélyet szippantottam oly régen nem használt szobám illatából. Minden a helyén volt, s meglátszik az a két hónap luxusbörtön. Az itthon maradt gitárjaimon állt a por, a polcokon szintúgy és ráfért a szobára egy erős szellőztetés. Így bevittem a bőröndöm a gardróbba, majd kinyitottam a szobám ajtaját, bekapcsoltam a tv-t s elkezdtem takarítani. Jól esett végre ez az „átlagos szomszéd csaj” szerep. Már majdnem végeztem a takarítással, mikor oly sok idő után megszólalt az „elkobozott” telefonom. Felcsendült az ismerős dallam, mely Adamtól a For Your Entertainment, azaz Adam hív. Közbe rápillantottam az órára is, mely azt jelzi, hogy 35 perc múlva jön értem a kocsi mely elvisz interjút adni

- Szia Adam miújság? – Szóltam bele, pont úgy mint 2,5 hónappal ezelőtt.

- szia Lora. Na, hogy érzed magad mit csinálsz? – kérdezte drága szomszédom.

- Hát, ő takarítottam, mindjárt megyek fürdeni, aztán meg interjút adok, majd este alszok egy egészségeset.

- Úúú.. segíthetek fürdeni? – kérdezte Tommy. Egyem azt a szőke fejét….

- Jajj, Tommy nagyon rendi vagy, de nem kell. Menni fog egyedül is. Amúgy jól vagyok, meg izgatott milyen lesz végre koncertezni, meg ilyenek. De pl. a mai interjúhoz nincs kedvem. – Erre Adam csak elnevette magát.

- Pedig még lesz pár interjú. Am interjú után tudnánk találkozni? Mondanom kell valamit, ami téged is érint és azt akarom, hogy tőlem tudd meg.

- Adam ne ijesztgess. Ez nem mókás! – ültem le az ágyam szélére

- Nyugis semmi gáz. De most megyek. Az interjú után beugrok érted a stúdióhoz. Szia – Köszönt el majd Tommy is dörmögött egy Szia Lora-t.

- Sziasztok!

Mivel az idő szorított ezért gyorsan letusoltam hajam kifésültem, majd felvettem egy farmer szoknyát és egy világoskék felsőt. Lábbelinek egy sarut választottam, majd a táskámba bepakoltam az olyan kis cucccokat amik kellhetnek, s vártam, hogy csengessenek. (Mert azt mondták fognak) Így még várakoztam befújtam magam a parfümmel és kis szájfényt kentem a számra. Sose sminkeltem magam olyan komoly szinten, hogy alapozótól kezdve különböző, szemceruzák stb, és mikor este hazajöttem hét kiló masszát vakarok le az arcomról. Sose. Kis szempillaspirál, esetleg kihúztam szemem, vagy szemhéjpúdert használtam meg szájfény.

Végül 3 perc múlva csöngettek is és én megölelve a szüleim, majd megsimogattam a kutyám kobakját mentem is interjút adni.

Odaérve a stúdióhoz kicsit olyan érzésem volt, mint mikor beköltöztünk az Idol házba. Nagy és Ismeretlen. Mikor beléptem az ajtón, egyből mindenki körülöttem sürgött forgott, vezettek a stylist-hoz, közbe kérdezgettek, fotóztak, meg egy papírt nyomtak a kezembe, melyet nem tudtam rendesen elolvasni mert lökdösött össze vissza a körülöttem lévő mondjuk úgy egy tucatnyi ember. Végül lenyomtak egy székbe, ahol a hajam megfésülték, majd mivel a fodrász meg volt vele elégedve csak leengedve hagyták. Sminket se kaptam, mert a kozmetikus „el volt ájulva” a gyönyörű arcomtól így csak szájfényt ken majd még a számra. Fél5kor kezdődik a műsor, addig átnéztem a papírt amit kaptam, melyen kérdések sorakoztak. Persze a lap alján ott, volt, hogy változhat ez a  kérdéssor.

Nos a Stylist már nem volt ennyire „jó fej” így egy másik ruhába bújtatott vele, persze magas sarkúval együtt. Nos én nem bánom, szeretem a szép ruhákat is meg a magas sarkút is, de mégis csak kényelmesebb lett volna a saját ruhámba nem? Végül is mindegy.

Kezdés előtt 2 perccel már bementem a stúdióba, ahol a közönség is ott volt, meg a műsorvezető, s a kamerások magyaráztak, hogy majd merre figyeljek. Én meg mint jó tanuló bólogattam. Bár felét se értettem mire céloz hova mutat, mert a stúdiónak az a része ahol az interjúk születnek, és ahol előttem már annyi híres ember ült a bézs színű fotelben, és a hozzá tartoró kanapén, az erősen meg volt világítva több ezer wattos lámpákkal.

Az interjú fantasztikus volt. Jókat szórakoztam, meséltem az Idol-os életről, hogy – hogy viszonyultunk egymáshoz bent, esetleges szerelmekről, meg a mindennapi sok órás próbákról.

„Ugye rengeteget gyakoroltunk egész héten, az elején csak 2 dalra kellett koncentrálni. Amit előadsz és a párbaj dalra. Ugye ez egyre nőtt, de szerintem rengeteget segített, a tanulásban, amit mellette csináltam mert megtanultam egy dologra koncentrálni így a tanulást hamar letudtam s mehettem vissza próbálni” – mondtam el a tapasztalatom, s tényleg így volt.

- És az utolsó kérdés: „van valami közted és Adam Lambert között?” – Ez a kérdés kicsit meglepett, de én már semmin se lepődök meg

- Adam meg én nagyon jó barátok vagyunk. Igazából nem értem pontosan mire gondolsz… - de tényleg nem értettem

- Valami több mint barátság… - puhatolózott tovább a festett vörös hajú műsorvezető nő.

- Szerelem? Olyan nincs. Megnyugtatok mindenkit, de azt elmondhatom szomszédok vagyunk.

- Akkor nem vagytok rokonok? – kérdezte, majd feszült másodpercek a stúdióban

- Nem. Miért lennénk? – kérdeztem vissza bűbájosan

- Csak mert ugyan az a vezetéknevetek…

- Hát szerintem sok Smith szaladgál az utcán még se rokonok. Meg van még két Lambert akik híresek és semmi köröm hozzájuk… Alex Lambert és Miranda Lambert. Lambert - Lambert még se rokon.

- Hát akkor köszönöm az interjút… - majd fojtatta a dumálást, míg én elgindolkoztam, s eszembe jutott mit mondott Monte. Valami olyasmit, hogy Hasonlítunk Adammel vagy mit is mondott. Na majd ma rákérdezek, hisz úgyis találkozok Addel.