XXI. fejezet

Bocsii a csúszásért, de tegnap este nem akartam már összecsapni így inkább ma írtam meg a végét :)
Öhm, szerintem hosszú lett, (bár mint olvasó tudom, hogy ha a történet jó {Jó a történetem egyáltalán?} akkor 100 oldal is lehet akkor is rövid) és 3 szemszögből olvashattok, bár Adam szemszöge elég rövid, lett Direkt! Úgy érzem ez Lora feladata, hogy elmesélje.
Jajj túl sokat csacsogtam4 jó olvasását (Ui.: Komik, szavazások jól esnének. Chatbe mehet a komi)
XxBella

Még a délelőtti hangpróbán tök üresen :)

Lora szemszöge:

Istenem, elérkezett ez is. Ketten vagyunk, és én valami Csoda folytán benne vagyok. Nem tudom mi történhetett odakint a nagyvilágban. Bár már eléggé vágyok haza. Vagy ha nem is haza, tudni akarok a családomról a barátaimról. Pletykalapot akarok olvasni, és a neten rengeteg hülyeséget. Idebent, mit csinálunk? Éneklünk-éneklünk Néha eszünk és alszunk. Kicsit uncsi menetrend így 2 hónap után… Istenem, kellett nekem jelentkezni erre a versenyre. Bár a legvadabb álmaimba se gondoltam volna, hogy eljutok idáig. Ruháimat, megint küldhetem akkor mosásba… El se férek a sok ajándék fellépő ruhától, amit nekünk adnak a kezdő tervezők, hogy reklámozzuk őket. Bár a tegnapi ruha (vasárnap reggel van, csak mellékesen megjegyzem, ahol épp a pirítósomat majszolom) az első a rózsaszín, az nagyon - nagyon tetszik. Bár rengeteg ilyen csinosabbnál csinosabb ruhát tudhatok magaménak, amik a hetek alatt felgyűltek, de ez az egyik favorit. Az „öltöztető lány”, ahogy magát nevezi, nagyon szeret engem öltöztetni. Saját bevallása szerint, modellkedhetnék is, mert nagyon szép alakom van, és sok ruha jól áll nekem. Nos, bevallom ez igazán jót tett a lelkemnek, de én nem akarom magam éheztetni. Meg nem nagyon hiszem, hogy az éneklés és a profi modellkedés összeegyeztethető műfaj. Oké, nem az mondom kipróbálnám a dolgot de, hogy állandóan azt csináljam... Inkább nem Köszönöm.

- Lora, induljunk – kiállt be az étkezőbe Gerry

- Rendben. Mehetünk. - Majd belecsúsztattam a táskámba egy flakon ásványvizet, és bekaptam az utolsó falatot, majd elindultunk, kitárni a titkok kamráját. Amúgy nem. Csak a stúdióba megyünk, kiderül kivel duettezünk, mit éneklünk (összesen 4 dal, úgy érzem húzós hetünk lesz) és ilyen apróságok.

- Sziasztok – szólít meg minket Simon

Simon szemszöge:

4 nap van a fináléig (a mai nappal együtt) és csőstől jönnek a bajok. Nem hiszem el. Az idegszálaim, már megszűntek létezni. Pont a legnagyobb, a leglátványosabb befejezést terveztük, erre az Isteni már! Nem lehet igaz.  A két versenyző a belét kidolgozza, erre egy engedély még kell, hogy vetítsék a Nokia Színházból pedig már minden le van zsírozva, de arra a kibaszott engedélyre még várni kell. És ha meg se lesz?! Akkor látja az a pár ezer ember aki befér oda, s ki fog szavazni?! Úgy érzem ide nem elég a kávé, ide valami erősebb kell… Már épp szólnék a titkárnőmnek, hogy rendeljen valami erős piát számomra, mikor megjelenik Kris Allen, az irodámba. Mi a Lófaszt keres ez itt?!! Lorettával kellene próbálnia, már egy órája!!!

- Kris, mit keresel itt??? Fél órája próbálnod kellene, Lorettával!!!!!! – Kiabáltam, tajtékoztam a Dühtől. Már egy ideje, le volt fixálva, hogy ha Loretta benne bene lesz a legjobb kettő között akkor, ő fog vele duettet énekelni.

- Azt hiszem mégse fog menni ez a fellépés. Kihagyhatatlan ajánlatot kaptam, így szombaton New Yorkban fogok fellépni – mondja halál nyugodtan.

- Mégis, hogy képzeled ezt?! Már egy ideje, meg van beszélve ez az egész! Vasárnap már szerződést is aláírtál!!! Nem az érdekel, hogy engem szarba hagysz, de Lorettát is! Elrontod a fellépését, miattad csökkennek le a nyerési arányai, ha nem tud összeszokni az új partnerével. Mekkora egy balfasz vagy te… Tudod, hogy ezt nem hagyom ennyiben! Fizetned, kell majd rendesen amiért szerződést szegtél.  Most pedig takarodj a szemem elől.

Mit is mondhatnék? Nyakig ülök a szarban, ráadásul már hullámozni is kezd… és most szegény Lori valószínűleg ott várja azt a szarházit. Bár ha volt az énektanárának annyi esze, akkor Lorával a másik két dalt gyakoroltatja. Addig én sürgősen telefonálok. De kinek?! Ki tudna most beugrani, aki profi…. Egy gonosz kis manó a fejembe azt mondja, hívjam fel Adamet, de ő biztos most nagyon elfoglalt az új albumának munkálataival.  De milyen jól hangozna, hogy Adam Lambert és Lori Lambert…

Jézusom!!!! „Ezeknek” ugyan az a vezetéknevük!!!! Vajon rokonok?? Muszáj felhívnom Adamet. Csak tán ráér….

- Nem érek rá, Simon. – dörmögi a telefonba

- Ne tedd le. – ripakodtam rá

- Mit akarsz, Simon? Jól haladok az albummal mellesleg, de valószínűleg csúszni fog megint – számol be az albumával kapcsolatban, Csúszni?!!! De most nincs időm megint kiakadni.

- Kösz, hogy erről is beszámoltál de nem erről van szó. Szóval, ráérsz ma? Mondjuk úgy egy óra múlva nálam az irodába. Szia Adam – majd gyorsan kinyomtam a telefont, addig gondolkoztam, hogy ha Adam elvállalja, akkor Lorettának új dal kell. De az se biztos, hogy elvállalja. Talán lehetne a For Your Entertainment… de az Lorinak jó lenne? Már egy példakép, a fiatalabb generáció számára, szerintem az Amerikai szülők kiakadnának, hogy egy ilyen „kislány” egy „mocskos” dalt énekel.

1 óra elteltével Adam robog be az irodámba. Cseppet sincs jó kedvébe, kék szemei villámokat szórnak, és ha ölni lehetne valószínűleg már halott lennék. De nem most. Ó… már olyan rég, hogy az emberek el is felejtettek volna.

- Simon, nem találsz jó kedvembe, iderángatsz minden szó nélkül. Mi ez a nagy hűhó? – még mindig az ajtóban áll így a fejemmel biccentek, hogy üljön le. Adam ledobja magát s lábát kinyújtja.

- Segítened kell. –kezdtem bele komolyan.

- Miért kellene? – kérdezett vissza

- Adam, akarsz szerepelni a hétvégi showban? – kérdeztem összehúzott szemekkel

- Nem, késtél, már ez ezzel egy kicsit? – ráncolta ő is a homlokát.

- De. Nem. – hadakoztam

- Na most melyik ? – kérdezi, majd elröhögte magát

- Nem, mert Kris Allen lemondta a fellépését Lorival. Szóval… rád gondoltam, de ha gondolod, te is hagyhatsz a szarban ülni. – mondtam nyugodtan. Olyan Minden mindegy stílusban, bár semmi se mindegy.

- Lorával… Rendben. Duettezek vele. DE.. semmiképpen se fogom énekelni Kris dalát.

- Köszi Adam. Tudtam, én, hogy te rendes gyerek vagy. És most irány keressük meg Lorát. Remélem örülni fog neked – örültem mint majom a farkának, hogy Adam elvállalta, ezt a duettet, bár nem tudom Lora fog-e neki örülni.

15 perc múlva ott is voltunka  stúdiónál, ahol már hallottam Lorát énekelni, az egyik dalt, a 4 közül.

- Nem válthatnánk, már dalt. Ez már a könyökömön jön ki – mondta miközben a földön feküdt. Istenem, ez a lány…

- De-de. Akkor legyen a… - erre Lora felénk nézett,

- Adaaaaaam- visította a lány miközben felpattant a földről, s Adam nyakába vetette magát. Ezt nem is furcsálltam gondoltam, hogy nagy rajongó, de Adam reakciója meglepett

- Loraaaaaa. Úgy hiányoztál csajszi – röhögött Adam, miközben a „pöttöm” ,na jó nem mert elég magas, lányt a karjaiban tartotta.

- Ti ismeritek egymást? – kérdeztem még mindig sokk alatt állva.

- Persze. Adam a szomszédom – kacarászott Lora, még mindig Adamet ölelve.

- Naná. Lora a szomszédom – röhögött ismét Adam

Adam szemszöge:

Simon hívása teljesen felzaklatott, hisz nem akartam az Idolban szerepelni. Dühös voltam rá, hogy mi a fasztért engem kell előrángatni, de aztán mikor megtudtam, hogy Lorával kell duetteznem, teljesen megváltozott a véleményem. Imádom azt a lányt, az unokahúgom mellesleg, bár ezt nem mondhatom el neki. De a show után én ott leszek, szóval tőlem tudja meg. Ezért is vállaltam el. Meg egy kis reklám mindig jól, jön, meg ugye rokonon segíteni mindig jó, meg énekelhetek. Fellépés előtt sose volt bennem az a drukk, ami ma délben már jelentkezett. Talán azért mert tudom, most nem csak magamért vagyok „felelős.” A legjobb női hanggal kell, énekelnem, s rengeteg tényezőre kell odafigyelni. Pl, hogy ne énekeljem le. Ettől rettegtem az első napokban, de aztán Lora, énekelt le engem majdnem.

Sokat tanultam ettől a lánytól, hisz a dalunkat 4 nap alatt kellett összeraknunk, azaz még ma is próbáltunk. Én is teljesen ki vagyok merülve,a  folyamatos próbáktól, mega attól, hogy tartsam a szám, a „külsős” dolgoktól. Nem értem Lora hogy bírja. Ahogy hazajön eszik s megy aludni. Komolyan itt élek vele az Idol házban, s látom mit csinál. Körülbelül, emberfeletti tevékenység. Most itt ülök a sminkszobába s készülődök a közös fellépésünkre. Már készítem gondolatban ki a körömkefét, hisz a glitter amit most rám pakolnak az a jobbik fajta, és nehezen lemosható… Omg…

Lora szemszöge:

A mai nap Ő-R-Ü-L-E-T. Ma van az élő show, és nem elég, hogy Adammel lépek fel, most még nagyobb közönség előtt, igazi koncert feeling van a Nokia színházban. És ez, hogy történt? Úgy, hogy Simon óriási showt akart, és meg is csinálta. A Nokia színházba lépünk fel, Ahol egy színpad van felállítva, bár két részre van osztva. Egyik részen én, a másikon meg Gerry fog fellépni. 4-4 dal. Az egyik egy duett lesz, ő Katy Peryvel fog fellépni, míg én Adammel. Igazából nagyon várom már. Főleg, hogy majd találkozhatok a Glam Band többi tagjával is. A duettet harmadikként fogom előadni, utána a negyedik szám és ha mázlim lesz, énekelek egy ötödiket is, mely a győztesek dala (meg persze előtte lesz még két kötelező dal). Na de ennyire nem kell előre rohanni. Egyenlőre, sminkelnek az első dalomhoz, mely a „Legjobban előadott szám, az Idolban” megnevezést kapta és így nekem a Christina A. – Hurt számot kell előadnom. Inkább nem mondok semmit. Szeretem ezt a dalt, de ma valami igazán nagy bulit akartam csapni, de ha ezt dobja a gép… Szeretem ezt a számot. A ruhám az lesz, mint amit akkor is viseltem. 

 Mellesleg az lenne a ciki, ha most rontanám el. Egyszer ment jól, egyszer nem. Hupsz. Nem Lora! Ne gondolj erre. Felkerült a világos szemhéjpúder, majd így szép lassan kész lett a sminkem, beleugrottam a ruhámba, s ajkaimra egy utolsó rózsaszínű szájfény, rá a stabilizátor, s mehettem is. Ryan még beszélt rólam, (amit máskor egy részletbe mondanak el azt most négy részben. Igaz, ez most SOKKAL több infó rólam.) Kikukucskáltam a színpad széléről, s megláttam azt a sok ezer embert!!! Lehetetlen! És láttam egy csomó „Lori Lambert” vagy „Lora” táblát. Annyira jól esett!!. Végre eljött az én időm, s a színpadra lettem szólítva, s a rózsaszín uszályom csak úgy követett. Olyan rossz volt most énekelni ezt a szomorú számot… Tökre úgy éreztem lehangoltam a közönséget… De nem én választottam. Hál istennek, semmit se rontottam el benne, de tudod mi volt a fura? Nagypapámra gondoltam (már nem él) s kirázott a hideg. Úgy éreztem, neki is sokat köszönhetek, neki. Komolyan úgy éreztem, mint ha itt lenne velem, s fogná a kezem ezen a nehéz úton.

Csupa jó kritikát kaptam, ami meglepett mert szerintem amikor először énekeltem jobb volt, de ők tudják. Igazából Randy megjegyezte, hogy a múltkor jobb volt, de Öhm.. az 3-1 arány. Mosolyodtam el magamba.

Innen egy újabb rohanás volt, mely idő alatt át kellett öltöznöm a következő dalhoz. Ez a dal „Egy Ex Idol dala” Nos nekem itt Jordin Sparks – Battlefield –jére esett a választásom. Szeretem ezt a számot. (Tudom említettem, hogy tombolni akartam a színpadon, de az majd később…) szóval ehhez egy hosszabb ruha illik, így egy elég érdekes darabot kaptam. Nincs semmilyen extrém kivágás, csak a fekete és a zebra 

mintázat keveredik, egy kis glitterrel. Hidd el sokkal jobb látni mint leírni. Másképp nem tudom elmagyarázni, nem vagyok én divattervező. Hozzá egy fekete egyszerű szandált kaptam, s sminkem füstös lett, és a hajam ki lett vasalva. Jahm, mellesleg ne aggódj, ha nem tetszett a múlt heti hajam. Csak paróka volt, meg kontaklencse -hihi. Mind ezt Gerry következő száma és a másik 10 (volt) idolos fellépése alatt meg míg Ryan dumált. Meg gfye a zsűri értékelése… Na de most nincs idő gondolkozni Újra...

Show Time Baby.