SAJNÁLOM, hogy csak egy hét és egy nap csúszással hoztam meg az új részt. Tegnap is meghozhattam volna igaz, de belemerültem egy videó készítésébe, így mára tolódott az utolsó mondatok megírása.
Remélem elnyeri tetszéseteke oly, annyira, hogy azt komment formájában elmondjátok nekem :) (lehet picit rövidebb mint szokott eza fejezet de remélem nem baj)
Xx. Bella
Remélem elnyeri tetszéseteke oly, annyira, hogy azt komment formájában elmondjátok nekem :) (lehet picit rövidebb mint szokott eza fejezet de remélem nem baj)
Xx. Bella
Miután a kamerák leálltak, a
nézők már elmentek, s már mindenki 100X elmondtam mennyire ügyes vagyok,
megfáradtan de ugyan leültem beszélgetni a riporterekkel. Nem volt semmi
nagydobás, csak a bent létről kérdezgettek, Simonnal a jobbomon. Fél óra után,
Simon lerázta őket, s én odamentem az engem váró családomhoz, még mindig az
utolsó fellépős ruhámba. Szerintem ma már le se veszem max a cipőm, ha nagyon
fájna a lábam. Az utcán várt kint egy limuzin, ahova beülünk 6an. (Anyukám,
Apukám, Nóri, Adam, Simon és én) Nos az út rövid volt, én jót nevettem, mert
engem szórakoztattak, de anyukám csak kibámult az ablakon. Alig szólt hozzám. Egy
klub elé érkeztünk meg ahol több százan vártan engem. Vagyis, a győztest aki én
lettem. Vörös szőnyeg volt leterítve, s
még én ámultam és bámultam, Ad illedelmesen meglökött, hogy haladjak előre.
Odamentem a kordon széléhez s a felém nyújtott papírokat aláírtam.
Igazából az elsőnél baromi nagy
gondba voltam, hogy mégis, hogy írjam, Lassan gyorsan, kiolvashatóan vagy sem.
Kiírjam-e a teljes nevem de egyáltalán mit írjak? Lori-t vagy Lora-t? Végül az
utóbbi mellett döntöttem és Lora Lambert lett és a végére odabiggyesztettem egy
Xx-et meg egy mosolygós fejet. Szóval, valahogy így nézett ki: Lora Lambert Xx
:)
Nagyon büszke voltam rá, majd egy
közös fotót is elkészítettem a vöröses hajú lánnyal, aki közben elmondta, hogy
végig nekem szurkolt és örül, hogy én nyertem. Mikor végeztünk, rámosolyogtam
majd mentem tovább. 20 perccel később én is beértem, majd bent óriási taps
fogadott, A feldíszített teremben. Több volt Idol-os társaim is eljött ide
gratulálni, s jól esett az elismerés.
Miután bent elmondtam egy köszönő
beszédet és lehúztam 2 pohár pezsgőt, csak alkoholmenteset, de nem azért mert
ilyen jó lány vagyok, hanem mert utálok az alkoholosat. Számomra nincs jó íze.
Fogadtam még a gratulációkat, majd a zsűri is lejött gratulálni meg beszélni
velem, majd egyszer csak kántálást hallottam meg kintről. A nevem volt, az,
mikor beazonosítottam. Fogtam a mikrofont s kimentem, mert befele jövetnél
láttam kint is vannak hangfalak.
Mikor megjelentem egy óriási
sikítás volt a válasz, mire én a számhoz
emeltem a mikrofont s beleszóltam
- Sziasztok!!!! – mire még nagyobb sikítás volt a válasz – Woow, fantasztikus érzés, hogy mind eljöttetek
ide. Nem számítottam rá, hogy lesznek itt rajongók, de határozottan pozitív s
mind olyan cukik vagytok. Nem tudom, hogy tudnám nektek meghálálni, ezt a sok
támogatást amit kapok. Remélhetőleg hamarosan találkozunk, koncerteken, vagy
közönség találkozón. Kellemes estét mindenkinek! Megyek mert bent hiányolnak.
Sziasztok!!!
- LORAAA!! – hallottam meg egy kiáltást ami „idősebb” volt a
többinél, így gyorsan hátrafordultam. A hang tulajdonosa egy szőke fejű
úriemberé volt, aki a vörös szőnyeg végén állcsorgott.
- TOMMY!!!! – futottam felé, és a nyakába ugrottam. Nagyon
megszerettem a kis Tomcat-et, s már hiányzott a hülye feje, így szorosan
megöleltem. Hiába együtt léptünk fel, az idol utolsó számán, de csak a próbákon
találkoztunk, ahol Simon keményen fogott s nem engedte a kis csevegéseket. Így
ez az első „civil” találkozásunk. A lányok, akik „ismerték” Tommy-t mint Ad basszusosát
sikítva üdvözölték. Persze ő mosolygott, s integetett majd kiszúrta a kezembe
lévő mikrofont és beleszólalt.
- Nos, nagyon örülök, hogy nekem is ennyire örültök, de ma Lorát, az
egyik nagyon jó barátomat, kell ünnepelni. Így egy nagy tapsot neki! – Mondta
a tőle szokatlan stílusban, mert nevetett. Vagyis, nekem nem szokatlan, mert
Adamnál töltött idő alatt megtudtam, hogy tud ez a „fiú” úgy
nevetni, hogy egy árva hang se jön ki a száján és csapkod mint egy
retardált fóka. Ráadásul a kanapéról is lefordul a röhögő görcs közepette.
Tommy felajánlotta a karját, és úgy kísért be mint egy hercegnőt.
Az este további része nagyon jól
telt. Hajnali fél 4körül hagyhattuk el (utolsóként) a szórakozóhelyet. A
többiek fáradságra hivatkozva, leléptek fél kettő és kettő körül. A rajongók is
elmentek, gondolom a szüleik nem örültek a hajnali kimaradásnak. Igazából már
csak a szüleim nélkül buliztam fél 2 után, mert ők hazamentek. Végül 3kor mikor
felfaltuk az utolsó szelet tortát (mert az is volt) elindultunk haza. Vagyis
most mindenki az Idol házba, mert Nóri velem jött Tommy meg Adammel. Az úton
továbbra is jól szórakoztam, de Adam azt tanácsolta aludjak, mert a következő
hetem húzós lesz.
Ahha, persze. Nesze neked alvás,
a mai éjszaka. Nóri segített elpakolni utána csevegtünk még de engem úgy
hajnali 6 fele elnyomott az álom. De nem tartott sokáig. Valaki röhögve 8kor a
nyakamba spriccelt egy flakon vizet. Nem kímélt, mint kiderült Adam, mert csupa
víz lettem. De magyarázata egyszerű volt, Úgy se fürödtem a buli után, ami igaz
is, így megadja a kellő löketet, hogy zuhany alá álljak. Így nem tehettem más,
összeszedtem a mai napra egy szett ruhát, majd bevonultam a fürdőbe.
Dél fele elhagytuk az Idol házat,
mert minden kis szegletét átnéztük, nem-e itt hagyunk valamit, Végül én
kapcsoltam le a lámpákat, s léptünk ki a nyári szikrázó Los Angelesi
napsütésbe. A nap nem bántotta a szemem, a napszemüveg megvédett. De nem csak a
naptól. Annak káros sugaraitól, és attól, hogy orra essek, mert a vakuktól
megvakultam volna. Csak bájosan mosolyogtam s lépkedtem a limó felé, ami
először is haza visz. Fél óra múlva parkoltunk le a házunk előtt, s vigyorogva
léptem ki a kocsiból. Senki se várt (rajongókra gondolok, és szerencsére) így
megköszöntem a fuvart a sofőrnek, majd bevonultam a házba. Az ajtó kinyitása
utána kutyusom volt a legboldogabb, hogy
hazatértem. Annyira csóválta a farkát, hogy ha helikopter lenne már rég
elrepült volna. Megszeretgettem, puszit nyomtam a kobakjára, majd felcipeltem a lépcsőn a bőröndöm. Majd mélyet szippantottam
oly régen nem használt szobám illatából. Minden a helyén volt, s meglátszik az
a két hónap luxusbörtön. Az itthon maradt gitárjaimon állt a por, a polcokon
szintúgy és ráfért a szobára egy erős szellőztetés. Így bevittem a bőröndöm a
gardróbba, majd kinyitottam a szobám ajtaját, bekapcsoltam a tv-t s elkezdtem
takarítani. Jól esett végre ez az „átlagos szomszéd csaj” szerep. Már majdnem
végeztem a takarítással, mikor oly sok idő után megszólalt az „elkobozott”
telefonom. Felcsendült az ismerős dallam, mely Adamtól a For Your Entertainment,
azaz Adam hív. Közbe rápillantottam az órára is, mely azt jelzi, hogy 35 perc
múlva jön értem a kocsi mely elvisz interjút adni
- Szia Adam miújság? – Szóltam bele, pont úgy mint 2,5 hónappal
ezelőtt.
- szia Lora. Na, hogy érzed magad mit csinálsz? – kérdezte drága
szomszédom.
- Hát, ő takarítottam, mindjárt
megyek fürdeni, aztán meg interjút adok, majd este alszok egy egészségeset.
- Úúú.. segíthetek fürdeni? – kérdezte Tommy. Egyem azt a szőke
fejét….
- Jajj, Tommy nagyon rendi vagy, de nem kell. Menni fog egyedül is.
Amúgy jól vagyok, meg izgatott milyen lesz végre koncertezni, meg ilyenek. De
pl. a mai interjúhoz nincs kedvem. – Erre Adam csak elnevette magát.
- Pedig még lesz pár interjú. Am interjú után tudnánk találkozni? Mondanom
kell valamit, ami téged is érint és azt akarom, hogy tőlem tudd meg.
- Adam ne ijesztgess. Ez nem mókás! – ültem le az ágyam szélére
- Nyugis semmi gáz. De most megyek. Az interjú után beugrok érted a
stúdióhoz. Szia – Köszönt el majd Tommy is dörmögött egy Szia Lora-t.
- Sziasztok!
Mivel az idő szorított ezért
gyorsan letusoltam hajam kifésültem, majd felvettem egy farmer szoknyát és egy
világoskék felsőt. Lábbelinek egy sarut választottam, majd a táskámba
bepakoltam az olyan kis cucccokat amik kellhetnek, s vártam, hogy csengessenek.
(Mert azt mondták fognak) Így még várakoztam befújtam magam a parfümmel és kis
szájfényt kentem a számra. Sose sminkeltem magam olyan komoly szinten, hogy
alapozótól kezdve különböző, szemceruzák stb, és mikor este hazajöttem hét kiló
masszát vakarok le az arcomról. Sose. Kis szempillaspirál, esetleg kihúztam
szemem, vagy szemhéjpúdert használtam meg szájfény.
Végül 3 perc múlva csöngettek is
és én megölelve a szüleim, majd megsimogattam a kutyám kobakját mentem is
interjút adni.
Odaérve a stúdióhoz kicsit olyan
érzésem volt, mint mikor beköltöztünk az Idol házba. Nagy és Ismeretlen. Mikor
beléptem az ajtón, egyből mindenki körülöttem sürgött forgott, vezettek a
stylist-hoz, közbe kérdezgettek, fotóztak, meg egy papírt nyomtak a kezembe,
melyet nem tudtam rendesen elolvasni mert lökdösött össze vissza a körülöttem
lévő mondjuk úgy egy tucatnyi ember. Végül lenyomtak egy székbe, ahol a hajam
megfésülték, majd mivel a fodrász meg volt vele elégedve csak leengedve
hagyták. Sminket se kaptam, mert a kozmetikus „el volt ájulva” a gyönyörű
arcomtól így csak szájfényt ken majd még a számra. Fél5kor kezdődik a műsor,
addig átnéztem a papírt amit kaptam, melyen kérdések sorakoztak. Persze a lap
alján ott, volt, hogy változhat ez a
kérdéssor.
Nos a Stylist már nem volt
ennyire „jó fej” így egy másik ruhába bújtatott vele, persze magas sarkúval
együtt. Nos én nem bánom, szeretem a szép ruhákat is meg a magas sarkút is, de mégis
csak kényelmesebb lett volna a saját ruhámba nem? Végül is mindegy.
Kezdés előtt 2 perccel már
bementem a stúdióba, ahol a közönség is ott volt, meg a műsorvezető, s a
kamerások magyaráztak, hogy majd merre figyeljek. Én meg mint jó tanuló
bólogattam. Bár felét se értettem mire céloz hova mutat, mert a stúdiónak az a
része ahol az interjúk születnek, és ahol előttem már annyi híres ember ült a
bézs színű fotelben, és a hozzá tartoró kanapén, az erősen meg volt világítva
több ezer wattos lámpákkal.
Az interjú fantasztikus volt. Jókat
szórakoztam, meséltem az Idol-os életről, hogy – hogy viszonyultunk egymáshoz
bent, esetleges szerelmekről, meg a mindennapi sok órás próbákról.
„Ugye rengeteget gyakoroltunk egész héten, az elején csak 2 dalra
kellett koncentrálni. Amit előadsz és a párbaj dalra. Ugye ez egyre nőtt, de
szerintem rengeteget segített, a tanulásban, amit mellette csináltam mert
megtanultam egy dologra koncentrálni így a tanulást hamar letudtam s mehettem
vissza próbálni” – mondtam el a tapasztalatom, s tényleg így volt.
- És az utolsó kérdés: „van valami közted és Adam Lambert között?” –
Ez a kérdés kicsit meglepett, de én már semmin se lepődök meg
- Adam meg én nagyon jó barátok vagyunk. Igazából nem értem pontosan
mire gondolsz… - de tényleg nem értettem
- Valami több mint barátság… - puhatolózott tovább a festett vörös
hajú műsorvezető nő.
- Szerelem? Olyan nincs. Megnyugtatok mindenkit, de azt elmondhatom
szomszédok vagyunk.
- Akkor nem vagytok rokonok? – kérdezte, majd feszült másodpercek a
stúdióban
- Nem. Miért lennénk? – kérdeztem vissza bűbájosan
- Csak mert ugyan az a vezetéknevetek…
- Hát szerintem sok Smith szaladgál az utcán még se rokonok. Meg van
még két Lambert akik híresek és semmi köröm hozzájuk… Alex Lambert és Miranda Lambert.
Lambert - Lambert még se rokon.
- Hát akkor köszönöm az interjút… - majd fojtatta a dumálást, míg
én elgindolkoztam, s eszembe jutott mit mondott Monte. Valami olyasmit, hogy
Hasonlítunk Adammel vagy mit is mondott. Na majd ma rákérdezek, hisz úgyis
találkozok Addel.
Na akkor most ő is megtudja az igazságot :) az interjúban sejtettem, hogy megkérdezik, hogy rokonok-e, de azt nem, hogy van köztük-e valami.. :D amikor írtad, hogy hogy tud nevetni Tommy.. hát azon jót nevettem :D retardált fóka xd örülök, hogy Lora végre kiszabadult a luxusbörtönből :D várom a következőt! :))
ReplyDeleteAnnyira azonossá tudtam válni Lorival, hogy az hihetetlen. Magamban átgondoltam a fejezet végén, hogy vajon megéri-e egyáltalán hírnév..A fényűzéssel járó sok interjú, kellemetlen kérdések-izzasztó válaszok, mosolyogni ha rossz kedved van. És így nézve, nem lennék Lori helyébe. Arról nem is beszélve, hogy egy hatalmas titokról fogalma sincs... Jó rész lett, számomra nagyon elgondolkodtató volt.
ReplyDeleteAdam-en most érezhető a feszültség egy picit és nyilván fél, hogy hogyan fog Lori reagálni. Úgy várom a következőt! <3