VIII. Fejezet

Az év idei első bejegyzése. Hurrá. Nos a részről annyit, hogy Loriról kiderül valami, s  nem lett annyira pörgős, párbeszédes. Inkább monologikus, nyugodt. Remélem attól tetszeni fog. Kérnék kommentet is és, hogy ha azt nem írsz akkor nyomj lent a fejezet végén egy szavazást.
xoxoBella
ui.: muszáj veletek megosztanom. Ma nagynéni lettem :) Megszületett bátyámék kisfia, Zádor :)

Csütörtök délután 5 óra

- Szia Adam mehetünk? – hívtam fel kedvenc szomszédom telefonon.  Azért is a kedvenc mert a másikat nem ismerem.

- Persze. Ugye kocsival megyünk? Hát persze! Én vezetek és elviszlek a kedvenc alkalmi boltomba – Hujjjaj fel van pörögve. Igen én is. Hisz vásárolunk.

- Oké Adam de ugye az olyan bolt ahol nem hagyom ott a gatyámat is azért, hogy vegyek egy cipőt?? – kérdeztem aggodalmasan

- Nem. Ha már a gatyádat is ott hagyod ruhát is vehetsz – és kitört belőle a nevetés

- Köszi akkor vigyek váltóruhát, hogy ne meztelenül jöjjek haza? – kérdeztem ironikusan

- Nem kell ruha ha már meztelen vagy -  hallottam meg Tommy hangját. Azt a perverz jó mindenit... Befizetek már neki egy körre egy nővel..

- Na csak gyere el vásárolni. Estig nem szabadulsz. – „fenyegettem” meg

- Úgyis mennék. Valakinek segíteni kell felhúzni a cipzárt is. – hallottam és elképzeltem ha itt állna velem szembe most kacsintana. Most jön vásárolni múltkor meg nem lehetett elrángatni vásárolni.

- Adam is fel tud húzni egy cipzárt szerintem de oké gyere el. De előre szólok velem vásárolni nem egyszerű

- Nem mintha Adammel könnyebb lenne. Na de gyere indulunk. Pusz – és letették a  telefont

Fogtam a pénzt amit a ruhára szántam majd kimentem és láttam ahogy Adamék is jönnek. A bolt nem volt messze és tényleg nem volt olyan drága.  Hangsúlyoznám az olyan szót. Volt pár ruha amire egész életembe spórolhatnék akkor se telne rá. Mondjuk egyedi tervezői darabok különböző csecsebecsékkel. De nem is a legolcsóbb ruhát választottam, hanem azt a „pont jó” kategóriát. Mert ugye… egyszer megy az ember ilyen bálba. Vagyis többször mert minden évben egyszer. Nem tudtam, hogy nagy estélyis bál lesz vagy milyen így felhívtam Nórit

- Szia Nóri. Csak egy kérdésem lenne. Milyen bál lesz? – kérdeztem barátnőm

- Szia Lori. Hát ilyen, nem kimondottan nagy estélyis, hogy a faalt ki kelljen verni, hogy a ruha beférjen, de nem is minibe kell megjelenni.. De álarcot ne felejts el venni. Na aztán szexi legyél nekem. Puszillak

- Köszi. Szia – majd letettem a telefont és elvesztem a ruhák között.

Egy piros és egy lila ruhát vittem be ami a fiúknak is tetszett mert kikötöttem, hogy nem akarok feketét. Most valahogy nem. Végül közösen a piros pántnélküli szív alakú mellrésznél a csípő vonaláig feszes.  A mellrésznél és a mellrész alatt kövekkel van díszítve. Szerintem gyönyörű. Egy maszkot is vettünk hozzá cipőm meg van és az úgyse látszódik ki. Arany maszkot vettünk fekete szegéllyel és oldalán tollakkal. Megköszöntem Adamnek és Tommynak a vásárlást, majd beültünk egy étterembe vacsizni. Végül is egy pizzát vettünk, s elosztottunk 3 fele. A pénteki nap tök nyugisan telt. A szobámban pakolásztam a még ki nem kakottt dolgokat, mert ugye eléggé felgyorsult az életem mióta kiköltöztünk Los Angelesbe. Kitettem pár csecsebecsét a polcokra, akkor még kibontottam a két kartondobozt ami a szobám sarkában állt s feltettem a könyveket a félig üresen álló könyvespocra. Volt itt minden féle könyv. Egy Boltkóros naplója, A boltkóros babát vár, Az Utolsó Dal, Száz boldog esküvőm, Daisy nyomában, és még rengetek olvasnivaló. Miután kipakoltam a könyveket bementem a gardróbomba s ott is találtam még kipakolni való dolgokat. Pár ruha még bőröndben állt. Ezek azok a cuccok amik Los Angelesben nem igen kellenek de menni akarok én még máshova is így elkezdtem pakolni a gardróbban. Nagyjából sorrendbe raktam a ruhákat van amit behajtottam a szekrénybe, a szennyes ruhát vagy ami koszos volt kivittem a fürdőbe s a téli ruhákat pedig egy szekrénybe behajtogattam. Így ni. Ekkor kiesett egy kotta a bőrönd aljából.

Ránéztem s tudtam mi hiányzott az életemből. A gitárjaim eltűntek valahova. Tudtam mindig mikor beléptem a szobámba, hogy valami nem stimmel de a rohanó életem miatt fel se tűnt, hogy esténként nem ülök ki a teraszra (vagy rosszabb idő esetén az ablak elé) s gitározni. Kerestem a telefonom az asztalon de nem volt így lerohantam a  konyhába ahol a konyhapulton árválkodott szegény. Gyorsan hívtam apát aki hál’ istennek azonnal felvette.

- Szia Kicsim valami baj van? – kérdezte aggodalmasan, hisz én általában akkor szoktam hívni.

- Ő.. Szia. Mondhatjuk. A költözés után merre lettek elpakolva a gitárjaim? – kérdeztem miközben Főztem magamnak egy teát.

- Jajj kicsim sajnálom, de elfelejtettem mondani – Úristen ha azt mondja, hogy elvesztek én kiugrok egy vonat elé- de a gitárokat a költözetők a garázsba vitték le s mindig kiment a fejemből, hogy szóljak neked. Nagyon sajnálom. De ott mind az ötöt megtalálod egy direkt gitároknak való fekete bőr dobozban Elég feltűnő szóval észre fogod venni. Ne aggódj mind épségben van. Az erősítő meg a doboz alatt van. Ha nem tudod felvinni a szobádba akkor majd este segítek.

- Jujj köszi Apa. Életmentő vagy. De most felcipelem akkor a kis szépségeket. Puszi szia. – egy sziát még hallottam majd kinyomtam a  telefont

Huh. Akkor nem vesztek el. Gyorsan kiöntöttem a teát (hm.. Ananászos) egy bögrébe azt felvittem a szobámba, felvettem egy papucsot s irány a garázs. Elég könnyen megtaláltam azt a szent gitártartót ami a drágáimat vigyázta csendben. Próbáltam felemelni úgy, hogy az öt gitár benne van, de kibaszott nehéz s ha így folytatom gerincsérvvel kerülök kórházba így inkább előtte megkerestem az öt gitártartót. Tipikus… A garázs másik végébe voltak szépen egymás mellett így fogtam 2őt s felvittem a szobámba, s közben megittam a  finom teámat. Majd levágtattam s ismét kettővel tértem vissza a szobámba. Jó kis edzés. Ezután kinyitottam a bűvös fekete dobozt s megpillantottam ŐKET. Kik életem részét képezik egészen első osztályos korom óta. Zenetagozatos voltam s ott kötelező volt egy hangszert választani. A többi osztálytársam mind a zongorát választották egyedül én kezdtem el gitározni. Többiek mind cikiztek is emiatt, hogy én nem tudok zongorázni. Kezdetben bántott is mert sokat szenvedtem a gitározással. Nagyon nehezen ment.  Sokat kínlódtam vele. Az motivált ahogy a nagyokat láttam és hallottam gitároznia  tv-ben. Rengeteget gyakoroltam, néha a tanulás rovására is. De mit sem számított akkor mikor a gitártanárom, Viktor bácsi (igen szerintem is hülyén hangzik) megdicsért s iskolai rendezvényeken felléphettem. Végül megtaláltam a tanulás és a gitározás között az egyensúlyt. Sima akusztikus gitáron kezdtem majd mikor Harmadikos lettem megkaptam életem első elektromos gitárját. Ezután azt nyüstöltem persze az akusztikust sem hanyagoltam el. Felváltva. Hol ezt hol azt. Ezután bejött a tánc is. Így már két szerelmem volt. A tánc és a gitár. Tökéletes volt. Suli után tánc majd tanulás és gitároztam este, meg persze ott volt lelki támasznak Heni is. Hajj ő is, hogy hiányzik. Most, hogy megtalált az éneklés is már három szerelmem van. Gitár, Tánc és Ének. Túl soka jóból. Persze a mérleg másik végén ott van a  suli is. Miközben ezt végiggondoltam kikaptam az egyik akusztikus gitárom a tartóból s önkéntesen elkezdett járnia  kezem. Ösztönösen tudtam mit hogy és hol kell lefogni. Talán rájuk fér egy kis hangolás. Gyorsan futottam még pár kört mire az össze gitár, és a hozzájuk tartozó dolog felkerült a szobámba. Na kár volt pakolni… Mindegy. A gitárokat szépen beleraktam az állványukba majd leültem az ágyamra s egyenként midet behangoltam. De jó volt a kezembe tartani őket. Mikor a basszusgitár került a kezembe eszembe jutott mikor Viktor Bácsi felvetette hogy mi lenne ha ezen is megtanulnék játszani. Örömmel mondtam igent. Így játszok basszusgitáron is. Mikor végeztem a felhangolással, felhoztam a fekete tárolót is és kitettem belőle a rengeteg kottámat az asztalra, a pengetőket is (van vagy 30), a kábeleket majd a kiürült tároló dobozt betettem a gardróbomba. Pont volt egy hely neki. Mintha ide lett volna tervezve, gondoltam magamban. Az íróasztalomon a laptop mellett volt egy nagy rendetlenség melyet még el kellene tűnteni, de porszívózni is kellene meg felhozni az erősítőt. Na akkor szedjük sorba.

Erősítő felhozva. Nagy nehezen Sikerül, úgy, hogy nem ejtettem a lábamra. Szóval pipa ü

Porszívózás. Nos ezt már a kutya se hagyta „szó” nélkül. Ugatva rohant fel a lépcsőn. Utálja ha porszívózok. De kész van és a kutyus is megnyugodott. ü

A kották rendberakása… Nos nagyobb rendben voltak mint hittem. Fel vannak dátumozva, hogy mikor sikerült először eljátszanom hiba nélkül. Így csak a könyvespolc elejére raktam őket. Ideje lenne megtanulni egy új dalt eljátszani. Szóval kották rendberakása is pipa. ü

Az idő gyorsan eltelt a pakolással, így lementem s ettem egy kis csirkepörköltet, majd elmentem  fürdeni s sminkelni, s hajat csináltam. Apa időközben megérkezett, de nem nagyon beszélgettünk mert ő vacsizott én meg épp a hajammal bíbelődtem. A smink is, előkerült. Szempillaspirál és halvány színű személypúdert tettem fel, ezután Elmentem fogat mosni, s felöltöztem. Csak egyszerű utcai ruhát vettem fel, Egy nagyobb táskát vittem magammal, amibe belefér a rúzs, Majd a báli ruhám műanyag tasakja, és még cipő is meg bele tudjam hajtogatni azt a ruhát amibe most átmegyek. Úgy beszéltük meg Nórival, hogy majd ő visz engem a bálba haza meg majd hazajutok valahogy. 6kor átmentem Nóriékhoz még rendes utcai ruhában majd elkezdtünk készülődni. Ugye a ruhám vittem magammal (még jó, hogy nem laknak messze) a hajam meg be van göndörítve és inget vettem fel, hogy ne belebújós felsőm legyen és tönkretegye a hajam. Hajj a jogsit is le kellene tenni, hogy tudjam magam furikázni. Na mindegy. Nóriéknál átöltöztünk s Nóri még kisminkelte magát  majd hét után pár perccel bepattantunk a kocsiba és stílusosan késtünk 13 percet.