IX. Fejezet

Nos itt a péntek, itt a friss megint. Remélem tetszik nektek, s hagytok komit vagy a fejezet végén kattintsatok :) 

xoxo: Bella

Karon fogtuk egymást és besétáltunk a terembe. Nem csak mi jöttünk egyedül. Volt két srác is akik egyedül voltak, s rögtön „lecsaptak a lehetőségre” és felkértek minket táncolni. Még jó, hogy nem tudják kik vagyunk mivel mindenki maszkot visel. Az én táncpáromnak kék szeme volt. Tipikus otthon is azok vonzottak. Jól elbeszélgettünk, kedves srác meg minden de valahogy nem érdekelnek most a pasik. Fontosabb, hogy beilleszkedjek most és az Idol. Nóri viszont összemelegedett az ő táncos párjával. Aranyosak együtt szerintem így leültem a pulthoz és kértem egy bubimentes ásványvizet. Fél 9 van és én egyedül ülök egy hátsó sorban és msnen a telefonomon beszéltem barátnőmmel. Egyszer csak egy székcsikorgást hallok, elköszöntem barátnőmtől és letettem a telefon.

- Szia látom te is meguntad a bulit – köszöntem rá

- Szia. Igen mondhatjuk úgy is. De látom te se éppen élvezed a bulit. – mosolygott vissza

- Tudod barátnőm összemelegedett egy pasival én meg nem. Inkább a holnapra koncentrálok.

- Holnap szombat. Inkább csak lazulj otthon. – bíztatott a lány

- Ha az olyan könnyű lenne egy fellépés előtt amit valószínűleg több millióan fognak látni, akkor azt tenném. – dünnyögtem az orrom alatt inkább magamnak, de a csaj meghallotta.

- Akkor te vagy Loretta Lambert? – kérdezte meglepetten. Szerintem ez nem meglepő. Nem vagyok különleges. Se sztár. Csak egy csaj a többi közül

- Igen én vagyok de szólíts csak Lorinak. És téged, hogy hívnak? – Kérdeztem kedvesen, ha már így beszédbe elegyedtünk.

- Sarah vagyok és 11dikes. Annyira jó hangod van – ÖCSÉÉM!!! Na már… nem azért jöttem, hogy elájuljanak tőlem. Amúgy meg nem értem… bárki más megnyerhette volna ezt a  versenyt. Sikítottam magamba

- Köszönöm szépen. - Ekkor egy fiú odajött és az akivel táncoltam.

- Bocsi hugi felkérem a kisasszonyt táncolni – majd nyújtotta a kezét. Hugi? WTF….

- Persze Lucas vidd csak nehogy unatkozzon – mosolygott tesójára Sarah

- Szóval ti tesók vagytok – kérdeztem inkább kijelentettem tánc közben

- Igen egészen pontosan ikrek. De senki se hiszi el. Nagyon különbözünk. De most mesélj magadról mert semmit se tudok rólad csak, hogy nagyon jól táncolsz – rám villantotta tökéletes mosolyát. Meg kell jegyezni nagyon helyes.

- Lori vagyok és kb. három hete költöztünk Los Angelesben mivel azelőtt Magyarországon laktunk. Anyu amerikai apu magyar csak röviden. Imádok táncolni és 6 éve táncolok is. És 10 éve gitározok.  Imádok énekelni, bár eddig inkább a zuhanyrózsát örvendeztettem vele, és mint kiderült tudok is.  Szeretem a matekot a testnevelést és a franciát meg ugye én angolul tanultam Magyarországon meg tanultam Finnül is szóval azt itt is folytatom.. Szóval a nyelveket is szeretem. Most mesélj te magadról – mondtam, nem egy hanem két szuszra.

- Rendben Lucas vagyok. Én sportolni imádok azon belül baseballozok meg ha hiszed ha nem táncolok én is.  Nem vagyok az a tipikus jó tanuló de nem is állok semmiből bukásra.

Majd beszélgettünk még háromnegyed 10ig majd szóltam Nórinak, hogy a kocsijából kiveszem a táskám. Ő kikísért, majd sok siker kívánt s visszament a bál helyére. Én meg báli ruhában, táskával a kezemben hazaindultam. Hamar otthon voltam bár lehettem volna hamarabb is hisz hívogatott az ágyikóm, mert holnap korán kell kelni a  verseny miatt. Mikor hazamentem anya még fent volt. Nem nézett rám furán mert tudta, hogy holnap hamar megyek. Gyors fürdés majd pizsibe bújtam és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel fél hétkor keltem. Érted??!! Fél hétkor. Hajnalok hajnalán. Normális ember ilyenkor fordul a másik oldalára. Amúgy csak azért keltem ilyen hamar mert nyolcra kell ott lenni a Nokia Színházba. Egy gyors fürdés, egy kis smink, és egyéb fürdőszobai teendők, majd a végén megszabadítottam a hajam a gubanctól. Tettem el üdítőt, kaját nem mert enni se tudnék beraktam a telefonom, és mivel nagyobb táskám volt az Ipadot is, kottát, zsepit, kulcsot, pénzt. Felvettem egy lila flitteres ruhát aminek a mell részénél voltak a flitterek amúgy bő volt. Oldaltáskát felkaptam a napszemcsit is majd tömegközlekedéssel eljutottam a Nokia színházba. Megjegyzem LA-be ne tömeg közlekedjetek csak végső esetben mert elég szar.  Lassan befutottam én is. Már tömeg volt. Vagyis ott volt a háromszáz versenyző majdnem egésze és a kísérők. Mivel felmutattam a továbbjutást igazoló papírt így könnyen bejutottam. Kaptam egy sorszámot ami a 230 volt pedig 45 perccel hamarabb itt vagyok, na mindegy. Leültem a hetedik sor szélére. Láttam a többiek is előrébb ültek. Bekapcsoltam, az Ipadot és éppen barátnőmmel beszéltem mikor hallottam, hogy valaki leül mellém.

- Szia Doris vagyok – mutatkozott be illedelmesen a körülbelül velem egyidős lány

- Szia én meg Loretta, de maradjunk csak a Lorinál – mutatkoztam be én is

- Bocsi ha megbántalak de jól hallom, hogy akcentusod van? – kérdezte kissé talán szégyenlősen mire csak elmosolyodtam.  

- Igen hallhatod bár remélem nem feltűnő. Tudod április közepén költöztünk Amerikába.

- Akkor te nem amerikai vagy? – kérdezte meglepetten

- Félig. Anya Amerikai, apa Magyar – válaszoltam – és te honnan jöttél?

- Bostonban lakom a szüleimmel. Egy húgom van és két bátyám. Ide apu kísért el anya otthon maradt a tesóimmal.

- Én egyedül jöttem mert jobbnak gondoltam így. Szerintem kikészíteném anyukám vagy apukám – nevettem el magam

- Engem nem engedtek volna el. Amúgy hányas a sorszámod?  - kérdezte Doris

- Őőő… 230. tiéd?? – érdeklődtem új ismerősöm sorszáma iránt

- 227 Nem sokkal vagyok előrébb mint te. De tudod én azt hallottam, hogy akik hamarabb szerepelnek azoknak nagyobb az esélyi, hogy továbbjutnak mert ugye hamarabb meglehet a 100… szívás. -  szomorodott el egy kicsit

- Nyugi biztos nagyon- nagyon szigorúak lesznek és neked is jut majd hely. – bíztattam

- Amúgy téged nem láttalak a válogatókon. Hogy jutottál idáig el? Onnan Tudom mert a Tvbe mert nyomon követtem az eseményeket. – magyarázkodott mert furcsán néztem rá, hogy mi a  szösz talán mindenhol ott volt és ilyen jó az arcmemóriája?

- Az iskolai versenyen belül győztem és a nyeremény meg az volt, hogy eljutok ide.  És te mi alapján jelentkeztél?

- Láttam a Tv-ben a hirdetést így az egyik bátyámmal jelentkeztem ő nem jutott tovább én igen.  És most itt vagyok. na figyeljünk az ellenségeinket – mondta végszóként mert elkezdődött a válogatás.

- Sziasztok én vagyok a műsorvezető Ryan. Nos ez úgy lesz a mai nap, hogy a 3 zsűritag bármikor félbeszakíthatja az előadásotok, hogy ha nem tetszik nekik. A továbbjutáshoz 3 igen kell. Ha valaki esetleg úgy készült hangszert tudunk biztosítani.
Pontosabban csak zongorát vagy gitárt meg ha hoztatok magatokkal.  Sorszám alapján léptek fel. A dalt ugye ti hoztátok magatokkal Iphone-on, Pendriveon, vagy valami máson az a lényeg, hogy le tudjuk játszani. Fontos, hogy ne az utolsó pillanatban rohanjatok ide, hanem minimum ketten álljanak előtted, hogy a zenét is le tudjuk adni. Egyenlőre ennyi 10 perc múlva kezdünk az első három versenyző adja le a zenéjét majd léccives gördülékenyen működjön a dolog mert felvétel lesz és az kicsit égő lenne az előadónak. Ja és még egy dolog. Ugye 100an juttok tovább. Nem lesz olyan, hogy 50lány 50 fiú. Ahogy esik úgy puffan szóval hiába számolgattok. Hajrá mindenkinek!  De az is lehet, hogy egál lesz. De az a véletlen műve lehet. Nem a nem hanem tehetség alapján választjuk ki a 100 tehetséges fiatalt. Amúgy 3 zsűri van most de majd mikor 36an lesztek jön egy negyedik is.

10 perc múlva ahogy Ryan  is megmondta elkezdődött a válogatás. Dorissal egy ideig hallgattuk( pontosabban 22 előadót akik mind kiestek) majd bekapcsoltam az Ipadot. Felmentem twitterre és Doris mondta, hogy ha akarom kövessem. Megkerestem és mint kiderül ő már követ engem. 

- Haha úgy látszik te már követsz engem.  – nevettem el csendben magam miközben halkan odasúgtam neki

- Jujj akkor te Loretta Lambert vagy? – kérdezte meglepetten. Öcsém mindenki ezen akad fel? Miért olyan nagy szám ez.

- Igen az vagyok. Te beszélsz sokat Adammel. De mégis, hogy?? Annyira jó lenen ha Adam követne engem… Óriási kedvencem az Idol óta.. - ácsingózott Adamről. - Nem szólnál neki, hogy kövessen engem is? – kérdezte boci szemekkel.

- Igen én vagyok aki sokat beszél Adammel. Úgy, hogy ismerem őt egy ideje. Mikor ideköltöztünk azután egy héttel ismertem meg, és azóta nagyon jóba vagyunk. Tudod Adam nem szereti azokat akik mondják, hogy kövessék. Persze jól esik neki meg minden de ha követne egymillió embert nem látná azok bejegyzéseit akik fontosak neki – Adtam magyarázatot

- Értem no sebaj. – majd fogta magát és az előadókra koncentrált. Biztos megharagudott de ez az igazság.. én is utálom ha olyan üzeneteket kapok, hogy kövess. Ohh már fáj a fenekem annyit ültem és még csak a 100. embernél járunk. És még vannak 200an!!!! Még csak 38 ember jutott tovább… Lehet, hogy nem így tervezték, de lehet, hogy igen. Nem tudom.