IX. Fejezet

Nos itt a péntek, itt a friss megint. Remélem tetszik nektek, s hagytok komit vagy a fejezet végén kattintsatok :) 

xoxo: Bella

Karon fogtuk egymást és besétáltunk a terembe. Nem csak mi jöttünk egyedül. Volt két srác is akik egyedül voltak, s rögtön „lecsaptak a lehetőségre” és felkértek minket táncolni. Még jó, hogy nem tudják kik vagyunk mivel mindenki maszkot visel. Az én táncpáromnak kék szeme volt. Tipikus otthon is azok vonzottak. Jól elbeszélgettünk, kedves srác meg minden de valahogy nem érdekelnek most a pasik. Fontosabb, hogy beilleszkedjek most és az Idol. Nóri viszont összemelegedett az ő táncos párjával. Aranyosak együtt szerintem így leültem a pulthoz és kértem egy bubimentes ásványvizet. Fél 9 van és én egyedül ülök egy hátsó sorban és msnen a telefonomon beszéltem barátnőmmel. Egyszer csak egy székcsikorgást hallok, elköszöntem barátnőmtől és letettem a telefon.

- Szia látom te is meguntad a bulit – köszöntem rá

- Szia. Igen mondhatjuk úgy is. De látom te se éppen élvezed a bulit. – mosolygott vissza

- Tudod barátnőm összemelegedett egy pasival én meg nem. Inkább a holnapra koncentrálok.

- Holnap szombat. Inkább csak lazulj otthon. – bíztatott a lány

- Ha az olyan könnyű lenne egy fellépés előtt amit valószínűleg több millióan fognak látni, akkor azt tenném. – dünnyögtem az orrom alatt inkább magamnak, de a csaj meghallotta.

- Akkor te vagy Loretta Lambert? – kérdezte meglepetten. Szerintem ez nem meglepő. Nem vagyok különleges. Se sztár. Csak egy csaj a többi közül

- Igen én vagyok de szólíts csak Lorinak. És téged, hogy hívnak? – Kérdeztem kedvesen, ha már így beszédbe elegyedtünk.

- Sarah vagyok és 11dikes. Annyira jó hangod van – ÖCSÉÉM!!! Na már… nem azért jöttem, hogy elájuljanak tőlem. Amúgy meg nem értem… bárki más megnyerhette volna ezt a  versenyt. Sikítottam magamba

- Köszönöm szépen. - Ekkor egy fiú odajött és az akivel táncoltam.

- Bocsi hugi felkérem a kisasszonyt táncolni – majd nyújtotta a kezét. Hugi? WTF….

- Persze Lucas vidd csak nehogy unatkozzon – mosolygott tesójára Sarah

- Szóval ti tesók vagytok – kérdeztem inkább kijelentettem tánc közben

- Igen egészen pontosan ikrek. De senki se hiszi el. Nagyon különbözünk. De most mesélj magadról mert semmit se tudok rólad csak, hogy nagyon jól táncolsz – rám villantotta tökéletes mosolyát. Meg kell jegyezni nagyon helyes.

- Lori vagyok és kb. három hete költöztünk Los Angelesben mivel azelőtt Magyarországon laktunk. Anyu amerikai apu magyar csak röviden. Imádok táncolni és 6 éve táncolok is. És 10 éve gitározok.  Imádok énekelni, bár eddig inkább a zuhanyrózsát örvendeztettem vele, és mint kiderült tudok is.  Szeretem a matekot a testnevelést és a franciát meg ugye én angolul tanultam Magyarországon meg tanultam Finnül is szóval azt itt is folytatom.. Szóval a nyelveket is szeretem. Most mesélj te magadról – mondtam, nem egy hanem két szuszra.

- Rendben Lucas vagyok. Én sportolni imádok azon belül baseballozok meg ha hiszed ha nem táncolok én is.  Nem vagyok az a tipikus jó tanuló de nem is állok semmiből bukásra.

Majd beszélgettünk még háromnegyed 10ig majd szóltam Nórinak, hogy a kocsijából kiveszem a táskám. Ő kikísért, majd sok siker kívánt s visszament a bál helyére. Én meg báli ruhában, táskával a kezemben hazaindultam. Hamar otthon voltam bár lehettem volna hamarabb is hisz hívogatott az ágyikóm, mert holnap korán kell kelni a  verseny miatt. Mikor hazamentem anya még fent volt. Nem nézett rám furán mert tudta, hogy holnap hamar megyek. Gyors fürdés majd pizsibe bújtam és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel fél hétkor keltem. Érted??!! Fél hétkor. Hajnalok hajnalán. Normális ember ilyenkor fordul a másik oldalára. Amúgy csak azért keltem ilyen hamar mert nyolcra kell ott lenni a Nokia Színházba. Egy gyors fürdés, egy kis smink, és egyéb fürdőszobai teendők, majd a végén megszabadítottam a hajam a gubanctól. Tettem el üdítőt, kaját nem mert enni se tudnék beraktam a telefonom, és mivel nagyobb táskám volt az Ipadot is, kottát, zsepit, kulcsot, pénzt. Felvettem egy lila flitteres ruhát aminek a mell részénél voltak a flitterek amúgy bő volt. Oldaltáskát felkaptam a napszemcsit is majd tömegközlekedéssel eljutottam a Nokia színházba. Megjegyzem LA-be ne tömeg közlekedjetek csak végső esetben mert elég szar.  Lassan befutottam én is. Már tömeg volt. Vagyis ott volt a háromszáz versenyző majdnem egésze és a kísérők. Mivel felmutattam a továbbjutást igazoló papírt így könnyen bejutottam. Kaptam egy sorszámot ami a 230 volt pedig 45 perccel hamarabb itt vagyok, na mindegy. Leültem a hetedik sor szélére. Láttam a többiek is előrébb ültek. Bekapcsoltam, az Ipadot és éppen barátnőmmel beszéltem mikor hallottam, hogy valaki leül mellém.

- Szia Doris vagyok – mutatkozott be illedelmesen a körülbelül velem egyidős lány

- Szia én meg Loretta, de maradjunk csak a Lorinál – mutatkoztam be én is

- Bocsi ha megbántalak de jól hallom, hogy akcentusod van? – kérdezte kissé talán szégyenlősen mire csak elmosolyodtam.  

- Igen hallhatod bár remélem nem feltűnő. Tudod április közepén költöztünk Amerikába.

- Akkor te nem amerikai vagy? – kérdezte meglepetten

- Félig. Anya Amerikai, apa Magyar – válaszoltam – és te honnan jöttél?

- Bostonban lakom a szüleimmel. Egy húgom van és két bátyám. Ide apu kísért el anya otthon maradt a tesóimmal.

- Én egyedül jöttem mert jobbnak gondoltam így. Szerintem kikészíteném anyukám vagy apukám – nevettem el magam

- Engem nem engedtek volna el. Amúgy hányas a sorszámod?  - kérdezte Doris

- Őőő… 230. tiéd?? – érdeklődtem új ismerősöm sorszáma iránt

- 227 Nem sokkal vagyok előrébb mint te. De tudod én azt hallottam, hogy akik hamarabb szerepelnek azoknak nagyobb az esélyi, hogy továbbjutnak mert ugye hamarabb meglehet a 100… szívás. -  szomorodott el egy kicsit

- Nyugi biztos nagyon- nagyon szigorúak lesznek és neked is jut majd hely. – bíztattam

- Amúgy téged nem láttalak a válogatókon. Hogy jutottál idáig el? Onnan Tudom mert a Tvbe mert nyomon követtem az eseményeket. – magyarázkodott mert furcsán néztem rá, hogy mi a  szösz talán mindenhol ott volt és ilyen jó az arcmemóriája?

- Az iskolai versenyen belül győztem és a nyeremény meg az volt, hogy eljutok ide.  És te mi alapján jelentkeztél?

- Láttam a Tv-ben a hirdetést így az egyik bátyámmal jelentkeztem ő nem jutott tovább én igen.  És most itt vagyok. na figyeljünk az ellenségeinket – mondta végszóként mert elkezdődött a válogatás.

- Sziasztok én vagyok a műsorvezető Ryan. Nos ez úgy lesz a mai nap, hogy a 3 zsűritag bármikor félbeszakíthatja az előadásotok, hogy ha nem tetszik nekik. A továbbjutáshoz 3 igen kell. Ha valaki esetleg úgy készült hangszert tudunk biztosítani.
Pontosabban csak zongorát vagy gitárt meg ha hoztatok magatokkal.  Sorszám alapján léptek fel. A dalt ugye ti hoztátok magatokkal Iphone-on, Pendriveon, vagy valami máson az a lényeg, hogy le tudjuk játszani. Fontos, hogy ne az utolsó pillanatban rohanjatok ide, hanem minimum ketten álljanak előtted, hogy a zenét is le tudjuk adni. Egyenlőre ennyi 10 perc múlva kezdünk az első három versenyző adja le a zenéjét majd léccives gördülékenyen működjön a dolog mert felvétel lesz és az kicsit égő lenne az előadónak. Ja és még egy dolog. Ugye 100an juttok tovább. Nem lesz olyan, hogy 50lány 50 fiú. Ahogy esik úgy puffan szóval hiába számolgattok. Hajrá mindenkinek!  De az is lehet, hogy egál lesz. De az a véletlen műve lehet. Nem a nem hanem tehetség alapján választjuk ki a 100 tehetséges fiatalt. Amúgy 3 zsűri van most de majd mikor 36an lesztek jön egy negyedik is.

10 perc múlva ahogy Ryan  is megmondta elkezdődött a válogatás. Dorissal egy ideig hallgattuk( pontosabban 22 előadót akik mind kiestek) majd bekapcsoltam az Ipadot. Felmentem twitterre és Doris mondta, hogy ha akarom kövessem. Megkerestem és mint kiderül ő már követ engem. 

- Haha úgy látszik te már követsz engem.  – nevettem el csendben magam miközben halkan odasúgtam neki

- Jujj akkor te Loretta Lambert vagy? – kérdezte meglepetten. Öcsém mindenki ezen akad fel? Miért olyan nagy szám ez.

- Igen az vagyok. Te beszélsz sokat Adammel. De mégis, hogy?? Annyira jó lenen ha Adam követne engem… Óriási kedvencem az Idol óta.. - ácsingózott Adamről. - Nem szólnál neki, hogy kövessen engem is? – kérdezte boci szemekkel.

- Igen én vagyok aki sokat beszél Adammel. Úgy, hogy ismerem őt egy ideje. Mikor ideköltöztünk azután egy héttel ismertem meg, és azóta nagyon jóba vagyunk. Tudod Adam nem szereti azokat akik mondják, hogy kövessék. Persze jól esik neki meg minden de ha követne egymillió embert nem látná azok bejegyzéseit akik fontosak neki – Adtam magyarázatot

- Értem no sebaj. – majd fogta magát és az előadókra koncentrált. Biztos megharagudott de ez az igazság.. én is utálom ha olyan üzeneteket kapok, hogy kövess. Ohh már fáj a fenekem annyit ültem és még csak a 100. embernél járunk. És még vannak 200an!!!! Még csak 38 ember jutott tovább… Lehet, hogy nem így tervezték, de lehet, hogy igen. Nem tudom. 

Ez nem Friss...

Igen nos... ez nem a friss.. Majd a jövőhéten. :))
Egy szívességet kérnék tőletek.
ha van facebookotok, akkor Lájkoljátok ezt a képet légyszíves.
EZT! (Katt rá)
Ő a legjobb barátnőm :) Nah szóval Like-re fel és osszátok is meg.

Ha megtetted... ezer hála és köszönet

További kellemes hetet nektek

xoxoBella 

VIII. Fejezet

Az év idei első bejegyzése. Hurrá. Nos a részről annyit, hogy Loriról kiderül valami, s  nem lett annyira pörgős, párbeszédes. Inkább monologikus, nyugodt. Remélem attól tetszeni fog. Kérnék kommentet is és, hogy ha azt nem írsz akkor nyomj lent a fejezet végén egy szavazást.
xoxoBella
ui.: muszáj veletek megosztanom. Ma nagynéni lettem :) Megszületett bátyámék kisfia, Zádor :)

Csütörtök délután 5 óra

- Szia Adam mehetünk? – hívtam fel kedvenc szomszédom telefonon.  Azért is a kedvenc mert a másikat nem ismerem.

- Persze. Ugye kocsival megyünk? Hát persze! Én vezetek és elviszlek a kedvenc alkalmi boltomba – Hujjjaj fel van pörögve. Igen én is. Hisz vásárolunk.

- Oké Adam de ugye az olyan bolt ahol nem hagyom ott a gatyámat is azért, hogy vegyek egy cipőt?? – kérdeztem aggodalmasan

- Nem. Ha már a gatyádat is ott hagyod ruhát is vehetsz – és kitört belőle a nevetés

- Köszi akkor vigyek váltóruhát, hogy ne meztelenül jöjjek haza? – kérdeztem ironikusan

- Nem kell ruha ha már meztelen vagy -  hallottam meg Tommy hangját. Azt a perverz jó mindenit... Befizetek már neki egy körre egy nővel..

- Na csak gyere el vásárolni. Estig nem szabadulsz. – „fenyegettem” meg

- Úgyis mennék. Valakinek segíteni kell felhúzni a cipzárt is. – hallottam és elképzeltem ha itt állna velem szembe most kacsintana. Most jön vásárolni múltkor meg nem lehetett elrángatni vásárolni.

- Adam is fel tud húzni egy cipzárt szerintem de oké gyere el. De előre szólok velem vásárolni nem egyszerű

- Nem mintha Adammel könnyebb lenne. Na de gyere indulunk. Pusz – és letették a  telefont

Fogtam a pénzt amit a ruhára szántam majd kimentem és láttam ahogy Adamék is jönnek. A bolt nem volt messze és tényleg nem volt olyan drága.  Hangsúlyoznám az olyan szót. Volt pár ruha amire egész életembe spórolhatnék akkor se telne rá. Mondjuk egyedi tervezői darabok különböző csecsebecsékkel. De nem is a legolcsóbb ruhát választottam, hanem azt a „pont jó” kategóriát. Mert ugye… egyszer megy az ember ilyen bálba. Vagyis többször mert minden évben egyszer. Nem tudtam, hogy nagy estélyis bál lesz vagy milyen így felhívtam Nórit

- Szia Nóri. Csak egy kérdésem lenne. Milyen bál lesz? – kérdeztem barátnőm

- Szia Lori. Hát ilyen, nem kimondottan nagy estélyis, hogy a faalt ki kelljen verni, hogy a ruha beférjen, de nem is minibe kell megjelenni.. De álarcot ne felejts el venni. Na aztán szexi legyél nekem. Puszillak

- Köszi. Szia – majd letettem a telefont és elvesztem a ruhák között.

Egy piros és egy lila ruhát vittem be ami a fiúknak is tetszett mert kikötöttem, hogy nem akarok feketét. Most valahogy nem. Végül közösen a piros pántnélküli szív alakú mellrésznél a csípő vonaláig feszes.  A mellrésznél és a mellrész alatt kövekkel van díszítve. Szerintem gyönyörű. Egy maszkot is vettünk hozzá cipőm meg van és az úgyse látszódik ki. Arany maszkot vettünk fekete szegéllyel és oldalán tollakkal. Megköszöntem Adamnek és Tommynak a vásárlást, majd beültünk egy étterembe vacsizni. Végül is egy pizzát vettünk, s elosztottunk 3 fele. A pénteki nap tök nyugisan telt. A szobámban pakolásztam a még ki nem kakottt dolgokat, mert ugye eléggé felgyorsult az életem mióta kiköltöztünk Los Angelesbe. Kitettem pár csecsebecsét a polcokra, akkor még kibontottam a két kartondobozt ami a szobám sarkában állt s feltettem a könyveket a félig üresen álló könyvespocra. Volt itt minden féle könyv. Egy Boltkóros naplója, A boltkóros babát vár, Az Utolsó Dal, Száz boldog esküvőm, Daisy nyomában, és még rengetek olvasnivaló. Miután kipakoltam a könyveket bementem a gardróbomba s ott is találtam még kipakolni való dolgokat. Pár ruha még bőröndben állt. Ezek azok a cuccok amik Los Angelesben nem igen kellenek de menni akarok én még máshova is így elkezdtem pakolni a gardróbban. Nagyjából sorrendbe raktam a ruhákat van amit behajtottam a szekrénybe, a szennyes ruhát vagy ami koszos volt kivittem a fürdőbe s a téli ruhákat pedig egy szekrénybe behajtogattam. Így ni. Ekkor kiesett egy kotta a bőrönd aljából.

Ránéztem s tudtam mi hiányzott az életemből. A gitárjaim eltűntek valahova. Tudtam mindig mikor beléptem a szobámba, hogy valami nem stimmel de a rohanó életem miatt fel se tűnt, hogy esténként nem ülök ki a teraszra (vagy rosszabb idő esetén az ablak elé) s gitározni. Kerestem a telefonom az asztalon de nem volt így lerohantam a  konyhába ahol a konyhapulton árválkodott szegény. Gyorsan hívtam apát aki hál’ istennek azonnal felvette.

- Szia Kicsim valami baj van? – kérdezte aggodalmasan, hisz én általában akkor szoktam hívni.

- Ő.. Szia. Mondhatjuk. A költözés után merre lettek elpakolva a gitárjaim? – kérdeztem miközben Főztem magamnak egy teát.

- Jajj kicsim sajnálom, de elfelejtettem mondani – Úristen ha azt mondja, hogy elvesztek én kiugrok egy vonat elé- de a gitárokat a költözetők a garázsba vitték le s mindig kiment a fejemből, hogy szóljak neked. Nagyon sajnálom. De ott mind az ötöt megtalálod egy direkt gitároknak való fekete bőr dobozban Elég feltűnő szóval észre fogod venni. Ne aggódj mind épségben van. Az erősítő meg a doboz alatt van. Ha nem tudod felvinni a szobádba akkor majd este segítek.

- Jujj köszi Apa. Életmentő vagy. De most felcipelem akkor a kis szépségeket. Puszi szia. – egy sziát még hallottam majd kinyomtam a  telefont

Huh. Akkor nem vesztek el. Gyorsan kiöntöttem a teát (hm.. Ananászos) egy bögrébe azt felvittem a szobámba, felvettem egy papucsot s irány a garázs. Elég könnyen megtaláltam azt a szent gitártartót ami a drágáimat vigyázta csendben. Próbáltam felemelni úgy, hogy az öt gitár benne van, de kibaszott nehéz s ha így folytatom gerincsérvvel kerülök kórházba így inkább előtte megkerestem az öt gitártartót. Tipikus… A garázs másik végébe voltak szépen egymás mellett így fogtam 2őt s felvittem a szobámba, s közben megittam a  finom teámat. Majd levágtattam s ismét kettővel tértem vissza a szobámba. Jó kis edzés. Ezután kinyitottam a bűvös fekete dobozt s megpillantottam ŐKET. Kik életem részét képezik egészen első osztályos korom óta. Zenetagozatos voltam s ott kötelező volt egy hangszert választani. A többi osztálytársam mind a zongorát választották egyedül én kezdtem el gitározni. Többiek mind cikiztek is emiatt, hogy én nem tudok zongorázni. Kezdetben bántott is mert sokat szenvedtem a gitározással. Nagyon nehezen ment.  Sokat kínlódtam vele. Az motivált ahogy a nagyokat láttam és hallottam gitároznia  tv-ben. Rengeteget gyakoroltam, néha a tanulás rovására is. De mit sem számított akkor mikor a gitártanárom, Viktor bácsi (igen szerintem is hülyén hangzik) megdicsért s iskolai rendezvényeken felléphettem. Végül megtaláltam a tanulás és a gitározás között az egyensúlyt. Sima akusztikus gitáron kezdtem majd mikor Harmadikos lettem megkaptam életem első elektromos gitárját. Ezután azt nyüstöltem persze az akusztikust sem hanyagoltam el. Felváltva. Hol ezt hol azt. Ezután bejött a tánc is. Így már két szerelmem volt. A tánc és a gitár. Tökéletes volt. Suli után tánc majd tanulás és gitároztam este, meg persze ott volt lelki támasznak Heni is. Hajj ő is, hogy hiányzik. Most, hogy megtalált az éneklés is már három szerelmem van. Gitár, Tánc és Ének. Túl soka jóból. Persze a mérleg másik végén ott van a  suli is. Miközben ezt végiggondoltam kikaptam az egyik akusztikus gitárom a tartóból s önkéntesen elkezdett járnia  kezem. Ösztönösen tudtam mit hogy és hol kell lefogni. Talán rájuk fér egy kis hangolás. Gyorsan futottam még pár kört mire az össze gitár, és a hozzájuk tartozó dolog felkerült a szobámba. Na kár volt pakolni… Mindegy. A gitárokat szépen beleraktam az állványukba majd leültem az ágyamra s egyenként midet behangoltam. De jó volt a kezembe tartani őket. Mikor a basszusgitár került a kezembe eszembe jutott mikor Viktor Bácsi felvetette hogy mi lenne ha ezen is megtanulnék játszani. Örömmel mondtam igent. Így játszok basszusgitáron is. Mikor végeztem a felhangolással, felhoztam a fekete tárolót is és kitettem belőle a rengeteg kottámat az asztalra, a pengetőket is (van vagy 30), a kábeleket majd a kiürült tároló dobozt betettem a gardróbomba. Pont volt egy hely neki. Mintha ide lett volna tervezve, gondoltam magamban. Az íróasztalomon a laptop mellett volt egy nagy rendetlenség melyet még el kellene tűnteni, de porszívózni is kellene meg felhozni az erősítőt. Na akkor szedjük sorba.

Erősítő felhozva. Nagy nehezen Sikerül, úgy, hogy nem ejtettem a lábamra. Szóval pipa ü

Porszívózás. Nos ezt már a kutya se hagyta „szó” nélkül. Ugatva rohant fel a lépcsőn. Utálja ha porszívózok. De kész van és a kutyus is megnyugodott. ü

A kották rendberakása… Nos nagyobb rendben voltak mint hittem. Fel vannak dátumozva, hogy mikor sikerült először eljátszanom hiba nélkül. Így csak a könyvespolc elejére raktam őket. Ideje lenne megtanulni egy új dalt eljátszani. Szóval kották rendberakása is pipa. ü

Az idő gyorsan eltelt a pakolással, így lementem s ettem egy kis csirkepörköltet, majd elmentem  fürdeni s sminkelni, s hajat csináltam. Apa időközben megérkezett, de nem nagyon beszélgettünk mert ő vacsizott én meg épp a hajammal bíbelődtem. A smink is, előkerült. Szempillaspirál és halvány színű személypúdert tettem fel, ezután Elmentem fogat mosni, s felöltöztem. Csak egyszerű utcai ruhát vettem fel, Egy nagyobb táskát vittem magammal, amibe belefér a rúzs, Majd a báli ruhám műanyag tasakja, és még cipő is meg bele tudjam hajtogatni azt a ruhát amibe most átmegyek. Úgy beszéltük meg Nórival, hogy majd ő visz engem a bálba haza meg majd hazajutok valahogy. 6kor átmentem Nóriékhoz még rendes utcai ruhában majd elkezdtünk készülődni. Ugye a ruhám vittem magammal (még jó, hogy nem laknak messze) a hajam meg be van göndörítve és inget vettem fel, hogy ne belebújós felsőm legyen és tönkretegye a hajam. Hajj a jogsit is le kellene tenni, hogy tudjam magam furikázni. Na mindegy. Nóriéknál átöltöztünk s Nóri még kisminkelte magát  majd hét után pár perccel bepattantunk a kocsiba és stílusosan késtünk 13 percet.