XIII. fejezet

Nos itt a friss. Legközelebb 2 hét múlva lesz fejezet.
4 komit kérnék!!!
xoxo.Bella

A hotelbe úgy 45perc kocsikázás után értünk. Állítólag azért ebbe a hotelbe hoztak minket mert itt van közel a „mentorunk” főhadiszállása. Szép New York. Tetszik.. főleg, hogy még nincs olyan sok ember az utcákon… Bár LAbe is rengetegen laknak.. és nem zavar. Ahhoz képest, hogy elég kisvárosból költöztünk ide… Bár abba a kisvárosba is kibaszottul el lehet kerülni a másikat… a hotel szép volt. Szinte luxus körülmények… Két szobában voltunk elhelyezve. Azaz 3-3 lány. A bőröndjeinket egy-egy hordárfiú cipelte fel… mit ne mondjak… van pár cuccunk… bár ugye ha bejutunk s mindenkinek ez a cél… Mindenkire egy levél várt. A fehér boríték kézzel volt felcímezve. Mindenki olvasta a sajátját. Ebbe benne volt egy időpont, (holnap du) és egy dalcím amit elő kell adni. És egy helyszín. Semmi aláírás vagy valami ilyesmi…  Nem ismerem címről a dalt így kivettem az Ipaot a táskámból s rákeresem youtuben… Gavin DeGraw – I don’t want to be első meghallgatás után: „WTF???!!! Ugye nem? Utálom ezt a számot…!!” Nos így nehéz lesz jót produkálni… már el is búcsúzhatok attól, hogy továbbjussak… És most senki sincs itt, hogy megvigasztaljon…

Öhm… szóval ezt a számot kell előadnom holnap délután úgy, hogy utálom a számot???? Kerestem egy karaoke verziót és essünk neki. Kiültem az erkélyre s elkezdtem énekelni. Na jó… nem is olyan rossz… de ennél jobb értékelést ne várjatok tőlem. Miközben gyakoroltam néztem az ébredező „Nagy Almát”. Egyre több futó ember, vagy kutyasétáltató, látom a kisgyerekeket a szüleikkel akik épp ráérnek s sétálgatnak. Meg pizza futárt. 11 óra körül járt az idő mikor csörgött a telefonom.  Isaac olt az.

- Szijaa Királylány! – mondta vigyorogva, hisz video hívást indított

- Szia Isaac. Mizujs arra LAbe? Amúgy, hogy - hogy felkeltél 8kor???

- Ne is mond… nem tudtam aludni. Amúgy semmi extra. Próbálunk Adamékkel majd 10től. 

- Az jó. Monte visszatért már, hogy próbáltok? – kíváncsiskodtam.

- Ahham. Nah de bocsika, mennem kell.. hív az asszony. Puszika. Aztán csak ügyesen

- Jójó. Puszi a bandának. Szia – mondtam majd kinyomtam a telefont…

Következik egy egynapos gyakorlás…

Simon szemszög

Újabb évad az Idolban s én nyakig ülök a munkában. Ez a sok „tehetség” az elején kikészített. De van pár gyöngyszem is. Kb. ők vannak most itt. Itt ülök New Yorkban egy stúdióban, épp a Central parkra néz az ablak s bámulok ki a fejemből a monitorra. Épp visszanézem a 6 leányzó eddigi produkcióját. Komolyan az eddigi produkciók alapján 2 embert ha megtartanék…de hát a mait is bele kell majd számolni.

Meg a hócipőm is tele van a sok változással…

Mi az, már, hogy egy iskolai versenyből is bekerülhet egy emberke?? Oké, hogy csak a legjobb 300közé, oké, hogy az  lány most itt van mert kibaszott jól énekel, de ilyen sose volt!!! Nem bánom, hogy Lori itt van velünk, de akkor is… Mi az, hogy csak pont a Los Angelesi középiskolából?? Áh… de a fejesek szerint muszáj újítani, fent tartani az érdeklődést..

Na meg a másik… Az, hogy az Idol házból szabad a kijárás… Csak majd aláírnak egy szerződést, hogy nem nyilatkozhatnak…meg kompromittáló fotók se készülhetnek róluk… Bár a photoshoop sok mindenre képes…  ezért sem örülök…

A produkciókat végignézve lehajtottam a laptop tetejét s hozattam magamnak egy jó erős kávét kértem magamnak.  Meg mellé egy gyengébbet… Ez a két kávé most kell. Gyorsan meg is ittam az erősebbet. Mivel TV felvétel lesz és egy óra múlva kezdünk. Jönnek azok az áldott sminkesek akik rám kennek egy kiló krémet… Könyörgöm férfilétemre is sminkelnek… Bár csak „halványan” a karikáimat tűntetik el… Mg jön a stylist s valami hacukát aggat rám… Ami most farmer lesz halványkék inggel. Na akkor vágjunk bele és  válasszunk egy győztes leányzót.

Na meg az ingyen ruhák… bár.. a divattervezők ajánlották fel.. ő bajuk. Ez már igazán nem az enyém.

Lori szemszöge:

Őszintén? Sokat nem ettem, éhes nem vagyok, sokat nem aludtam fáradt se vagyok.  Ideges vagyok?? Igen!!!!!! 2 óra múlva kezdünk. Én a 4dik vagyok… a hajam készül. Ki lett vasalva egyenesre.  Egy halvány sminket kaptam, tudjátok olyan „csak természetesen” félét… A körmöm is ki lett festve. Feketére. Úgy imádom a fekete körömlakkot. Ne kérdezd miért, szeretem. Hehe. Viszket a homlokom de nem tudom megvakarni mert szárad a lakk. Nevetséges.  Lori. Inkább gondolj valami szépre.  Gondolj arra, hogy két hét múlva vizsgázhatsz ha bejutsz!! Várj ez nem szép.. gondolj  tengerpartra. De jó lenne most oda elmenni Nórival…

Azon kaptam magam, hogy egy szőke csaj megfogja a kezem s húz magával, hogy menjek próbálni.  Egy bőrszerű ruhát kaptam mely mell alatt egy övvel volt összehúzva.  

Jól nézett ki.  Hozzá egy fekete magas sarkút s máris kész voltam. Lehet többször kellene vasalni a hajam, mert nagyon tetszik így… Ez idő elég gyorsan repül s már csak egy emberke van előttem. Gyorsan átismételtem a dalt s egy sminkes  szájfényt kent ajkaimra. Ezután egy producer mondta hogy indulhatok Simon elé. Itt New York Cityben a belvárosába Simon egy kertben fogadott minket. 15percre a hoteltől. Szép környék. Tetszik. Laknék itt.

Simon egy kanapén ült napernyő alatt.  Segítője is volt… Nem is tudtam róla. A bájos Katy Perry ült mellette. A mikrofont szorongattam idegesen, talán kissé görcsösen. Izzadt a tenyerem. Köszöntem a mikrofonba s integettem Katynek, meg a kamerának is.

- Hogy vagy Lori?  Hogy tetszik New York? – kérdezte Simon

- Sziasztok! Wow nagyon tetszik itt. Csak sajnos  nem volt időm szétnézni. – mosolyogtam

- Nos akkor halljuk a dalt. Remélem boldogultál vele.

Mosolyogtam. Majd felcsendült az ismerős dallam. És elkezdtem énekelni

Simon szemszög:

Mindenki próbálta magából kihozni a maximumot. Most épp Lori jön hozzám. Illedelmes mint mindig és ha mondhatok ilyet gyönyörűen fest. A dalt amit választottam neki, láthatólag nem tetszett neki. Ezt „elárulta” mikor felcsendült a dallam kicsit összeráncolta a homlokát. De ugyanolyan jól teljesített mint amikor imádta a dalt. Mosolygott s élvezte az előadást. Tetszik ez a lány. Simán el tudom képzelni ahogy az élő műsorban szerepel.  Mikor befejezte a dalt elkezdtem az értékelést.

- Nos Lori. Fantasztikus vagy. Gyönyörűen énekelsz. Szép vagy. Delátam rajta, hogy nem szereted a dalt

- Nos. Fogalmazzunk úgy, hogy próbálkoztam megbarátkozni vele.

E/3 szemszöge:

Rövid eszmecsere után, Lori bement a házba  leült egy eldugott sarokba.  Simon még meghallgatta  a maradék lányokat. Simon egy fejében már 2 biztos továbbjutó volt. Este meg  vacsora után közölni kell a lányokkal, s vacsoráig már csak fél óra.  Utána a lányok visszajönnek mondjuk egy 1,5 óra után s Simon kimondta az „ítéletet”.

A vacsora 10 perc s véget ér. A lányok jól érezték magukat. Nevettek, beszélgettek s megszerették egymást.  Simon fejében már meg volt a 3 továbbjutó! Már csak ki kell mondani.

Lori szemszöge:

Baromira ideges vagyok. Kihoztam magamból a maximumot. Én mindet megtettem. A vacsora jól telt a lányokkal. Megszerettük egymást. Ezután taxiba szálltunk s indultunk vissza oda ahonnan délután eljöttünk.

Legelőször engem szólítottak. Alig bírtam megállni a magas sarkúmban. Simon fapofával nézett, majd sóhajtott és belekezdett.

- Nos Lori. Fantasztikus, hogy eljutottál idáig. Hatalmas fejlődést láthattunk tőled. A sulis lányból igazi kiscsillag lett. Néha kisebb megingásaid voltak, de nem nagyok. Tudod nem akarom tovább húzni az időt ezért kimondom: Sajnálom…. - És 2 perc szünet.  Már lefolytak a könnyeim s mosták lassan a sminkem. Ekkor reám mosolygott- Sajnálom, de el kell búcsúznod a normális életedtől. Bejutottál – erre felkaptam a fejem – Igen Lori bejutottál.

Majd felugrottam odamentem hozzá s megöleltem. Istenem!!! El se hiszem, hogy sikerült. Nem lehetek ekkora mázlista. Simon elmondta, hogy büszke rám majd visszaindultam a házba.  Itt Ryan kérdezetett mindenféléről, de én csak hebegtem, habogtam.

Amerika!! Jövök!!!

Ezután felhívtam mindenkit akit tudtam s elkezdtem becsomagolni. Nem tudom miért csomagoltam. Meg nem is beszélhettem a többiekkel.  Szombathoz egy hétre már élő show.! Istenem! Várom, és parázok is!!!