XIII. fejezet

Nos itt a friss. Legközelebb 2 hét múlva lesz fejezet.
4 komit kérnék!!!
xoxo.Bella

A hotelbe úgy 45perc kocsikázás után értünk. Állítólag azért ebbe a hotelbe hoztak minket mert itt van közel a „mentorunk” főhadiszállása. Szép New York. Tetszik.. főleg, hogy még nincs olyan sok ember az utcákon… Bár LAbe is rengetegen laknak.. és nem zavar. Ahhoz képest, hogy elég kisvárosból költöztünk ide… Bár abba a kisvárosba is kibaszottul el lehet kerülni a másikat… a hotel szép volt. Szinte luxus körülmények… Két szobában voltunk elhelyezve. Azaz 3-3 lány. A bőröndjeinket egy-egy hordárfiú cipelte fel… mit ne mondjak… van pár cuccunk… bár ugye ha bejutunk s mindenkinek ez a cél… Mindenkire egy levél várt. A fehér boríték kézzel volt felcímezve. Mindenki olvasta a sajátját. Ebbe benne volt egy időpont, (holnap du) és egy dalcím amit elő kell adni. És egy helyszín. Semmi aláírás vagy valami ilyesmi…  Nem ismerem címről a dalt így kivettem az Ipaot a táskámból s rákeresem youtuben… Gavin DeGraw – I don’t want to be első meghallgatás után: „WTF???!!! Ugye nem? Utálom ezt a számot…!!” Nos így nehéz lesz jót produkálni… már el is búcsúzhatok attól, hogy továbbjussak… És most senki sincs itt, hogy megvigasztaljon…

Öhm… szóval ezt a számot kell előadnom holnap délután úgy, hogy utálom a számot???? Kerestem egy karaoke verziót és essünk neki. Kiültem az erkélyre s elkezdtem énekelni. Na jó… nem is olyan rossz… de ennél jobb értékelést ne várjatok tőlem. Miközben gyakoroltam néztem az ébredező „Nagy Almát”. Egyre több futó ember, vagy kutyasétáltató, látom a kisgyerekeket a szüleikkel akik épp ráérnek s sétálgatnak. Meg pizza futárt. 11 óra körül járt az idő mikor csörgött a telefonom.  Isaac olt az.

- Szijaa Királylány! – mondta vigyorogva, hisz video hívást indított

- Szia Isaac. Mizujs arra LAbe? Amúgy, hogy - hogy felkeltél 8kor???

- Ne is mond… nem tudtam aludni. Amúgy semmi extra. Próbálunk Adamékkel majd 10től. 

- Az jó. Monte visszatért már, hogy próbáltok? – kíváncsiskodtam.

- Ahham. Nah de bocsika, mennem kell.. hív az asszony. Puszika. Aztán csak ügyesen

- Jójó. Puszi a bandának. Szia – mondtam majd kinyomtam a telefont…

Következik egy egynapos gyakorlás…

Simon szemszög

Újabb évad az Idolban s én nyakig ülök a munkában. Ez a sok „tehetség” az elején kikészített. De van pár gyöngyszem is. Kb. ők vannak most itt. Itt ülök New Yorkban egy stúdióban, épp a Central parkra néz az ablak s bámulok ki a fejemből a monitorra. Épp visszanézem a 6 leányzó eddigi produkcióját. Komolyan az eddigi produkciók alapján 2 embert ha megtartanék…de hát a mait is bele kell majd számolni.

Meg a hócipőm is tele van a sok változással…

Mi az, már, hogy egy iskolai versenyből is bekerülhet egy emberke?? Oké, hogy csak a legjobb 300közé, oké, hogy az  lány most itt van mert kibaszott jól énekel, de ilyen sose volt!!! Nem bánom, hogy Lori itt van velünk, de akkor is… Mi az, hogy csak pont a Los Angelesi középiskolából?? Áh… de a fejesek szerint muszáj újítani, fent tartani az érdeklődést..

Na meg a másik… Az, hogy az Idol házból szabad a kijárás… Csak majd aláírnak egy szerződést, hogy nem nyilatkozhatnak…meg kompromittáló fotók se készülhetnek róluk… Bár a photoshoop sok mindenre képes…  ezért sem örülök…

A produkciókat végignézve lehajtottam a laptop tetejét s hozattam magamnak egy jó erős kávét kértem magamnak.  Meg mellé egy gyengébbet… Ez a két kávé most kell. Gyorsan meg is ittam az erősebbet. Mivel TV felvétel lesz és egy óra múlva kezdünk. Jönnek azok az áldott sminkesek akik rám kennek egy kiló krémet… Könyörgöm férfilétemre is sminkelnek… Bár csak „halványan” a karikáimat tűntetik el… Mg jön a stylist s valami hacukát aggat rám… Ami most farmer lesz halványkék inggel. Na akkor vágjunk bele és  válasszunk egy győztes leányzót.

Na meg az ingyen ruhák… bár.. a divattervezők ajánlották fel.. ő bajuk. Ez már igazán nem az enyém.

Lori szemszöge:

Őszintén? Sokat nem ettem, éhes nem vagyok, sokat nem aludtam fáradt se vagyok.  Ideges vagyok?? Igen!!!!!! 2 óra múlva kezdünk. Én a 4dik vagyok… a hajam készül. Ki lett vasalva egyenesre.  Egy halvány sminket kaptam, tudjátok olyan „csak természetesen” félét… A körmöm is ki lett festve. Feketére. Úgy imádom a fekete körömlakkot. Ne kérdezd miért, szeretem. Hehe. Viszket a homlokom de nem tudom megvakarni mert szárad a lakk. Nevetséges.  Lori. Inkább gondolj valami szépre.  Gondolj arra, hogy két hét múlva vizsgázhatsz ha bejutsz!! Várj ez nem szép.. gondolj  tengerpartra. De jó lenne most oda elmenni Nórival…

Azon kaptam magam, hogy egy szőke csaj megfogja a kezem s húz magával, hogy menjek próbálni.  Egy bőrszerű ruhát kaptam mely mell alatt egy övvel volt összehúzva.  

Jól nézett ki.  Hozzá egy fekete magas sarkút s máris kész voltam. Lehet többször kellene vasalni a hajam, mert nagyon tetszik így… Ez idő elég gyorsan repül s már csak egy emberke van előttem. Gyorsan átismételtem a dalt s egy sminkes  szájfényt kent ajkaimra. Ezután egy producer mondta hogy indulhatok Simon elé. Itt New York Cityben a belvárosába Simon egy kertben fogadott minket. 15percre a hoteltől. Szép környék. Tetszik. Laknék itt.

Simon egy kanapén ült napernyő alatt.  Segítője is volt… Nem is tudtam róla. A bájos Katy Perry ült mellette. A mikrofont szorongattam idegesen, talán kissé görcsösen. Izzadt a tenyerem. Köszöntem a mikrofonba s integettem Katynek, meg a kamerának is.

- Hogy vagy Lori?  Hogy tetszik New York? – kérdezte Simon

- Sziasztok! Wow nagyon tetszik itt. Csak sajnos  nem volt időm szétnézni. – mosolyogtam

- Nos akkor halljuk a dalt. Remélem boldogultál vele.

Mosolyogtam. Majd felcsendült az ismerős dallam. És elkezdtem énekelni

Simon szemszög:

Mindenki próbálta magából kihozni a maximumot. Most épp Lori jön hozzám. Illedelmes mint mindig és ha mondhatok ilyet gyönyörűen fest. A dalt amit választottam neki, láthatólag nem tetszett neki. Ezt „elárulta” mikor felcsendült a dallam kicsit összeráncolta a homlokát. De ugyanolyan jól teljesített mint amikor imádta a dalt. Mosolygott s élvezte az előadást. Tetszik ez a lány. Simán el tudom képzelni ahogy az élő műsorban szerepel.  Mikor befejezte a dalt elkezdtem az értékelést.

- Nos Lori. Fantasztikus vagy. Gyönyörűen énekelsz. Szép vagy. Delátam rajta, hogy nem szereted a dalt

- Nos. Fogalmazzunk úgy, hogy próbálkoztam megbarátkozni vele.

E/3 szemszöge:

Rövid eszmecsere után, Lori bement a házba  leült egy eldugott sarokba.  Simon még meghallgatta  a maradék lányokat. Simon egy fejében már 2 biztos továbbjutó volt. Este meg  vacsora után közölni kell a lányokkal, s vacsoráig már csak fél óra.  Utána a lányok visszajönnek mondjuk egy 1,5 óra után s Simon kimondta az „ítéletet”.

A vacsora 10 perc s véget ér. A lányok jól érezték magukat. Nevettek, beszélgettek s megszerették egymást.  Simon fejében már meg volt a 3 továbbjutó! Már csak ki kell mondani.

Lori szemszöge:

Baromira ideges vagyok. Kihoztam magamból a maximumot. Én mindet megtettem. A vacsora jól telt a lányokkal. Megszerettük egymást. Ezután taxiba szálltunk s indultunk vissza oda ahonnan délután eljöttünk.

Legelőször engem szólítottak. Alig bírtam megállni a magas sarkúmban. Simon fapofával nézett, majd sóhajtott és belekezdett.

- Nos Lori. Fantasztikus, hogy eljutottál idáig. Hatalmas fejlődést láthattunk tőled. A sulis lányból igazi kiscsillag lett. Néha kisebb megingásaid voltak, de nem nagyok. Tudod nem akarom tovább húzni az időt ezért kimondom: Sajnálom…. - És 2 perc szünet.  Már lefolytak a könnyeim s mosták lassan a sminkem. Ekkor reám mosolygott- Sajnálom, de el kell búcsúznod a normális életedtől. Bejutottál – erre felkaptam a fejem – Igen Lori bejutottál.

Majd felugrottam odamentem hozzá s megöleltem. Istenem!!! El se hiszem, hogy sikerült. Nem lehetek ekkora mázlista. Simon elmondta, hogy büszke rám majd visszaindultam a házba.  Itt Ryan kérdezetett mindenféléről, de én csak hebegtem, habogtam.

Amerika!! Jövök!!!

Ezután felhívtam mindenkit akit tudtam s elkezdtem becsomagolni. Nem tudom miért csomagoltam. Meg nem is beszélhettem a többiekkel.  Szombathoz egy hétre már élő show.! Istenem! Várom, és parázok is!!!

XII. fejezet

Annyira de annyira sajnálom, hogy  csúszással jön a rész de hétvégén nem sok időm volt írni, de mára sikerült befejeznem. 3 vagy esetleg menne a 4komi?
Szerintem eddig ez lett a legrövidebb rész, de nem akarom már húzni az időt. Így most csak ennyi sajnálom. A következő nagyobb levegővételű lesz. Ez amolyan átvezető rész....
Jó olvasást.
xoxo Bella

E/3 személy szemszöge:

A mentorok még nem tudják kiket kapnak. A csoportok úgy lettek felosztva, hogy Hat 25 év alatti lány ők mennek New Yorkba Simonhoz, Hat 25év alatti fiú ők mennek LA-be Nicolehoz,  Hat 25 év feletti nő, ők mennek Randyhez a Burbanki házba és a Hat 25év feletti férfit pedig Kara fogadja Atlantába.

Kora este Nicolnál csörgött a telefon. Ismeretlen szám volt, és a lány felvette

- Igen? – szólt bele kedvesen pedig épp vacsorázott anyukájával

- Nicole. Te a 25év alatti fiúkkal találkozol két nap múlva – mondta bele gépiesen egy férfi hang majd mielőtt Nicole válaszolni is tudott volna a hívás megszakadt

A két nő nem szólt semmit csak ott folytatták ahol megszakította őket a telefonhívás. Nicole édesanyja tudta, lánya még nem mondhatja el neki. Köti a szerződés…

Körülbelül az első telefonhívás után 10 percel Simon telefonja csörrent meg aki már éppen az első osztályon utazott New Yorkba.

- Igen tessék – szólt bele kissé morcosan, hisz senki se szeret telefoncsörgésre ébredni

- Simon. Rád az a  feladat vár, hogy három huszonöt év alatti hölgyet vigyél magaddal az élő showba. Sok sikert.

Simon rögtön nem volt álmos s máris kezdett el gondolkozni, hogy kik lennének eddig alkalmasak az elő fellépésekre. Hallgasson a szívére vagy az eszére, vagy pedig az évekre és a rutinra akiről tudja, hogy a közönség imádni fogja. De kár is még rajta gondolkozni. Majd a produkció után elég lesz.

Fél órán belül Randy és Kara is megtudta, hogy kik érkeznek hozzájuk.

Lori szemszöge:

Mikor hazaértem nem volt otthon senki. Egyedül a kiskutyám várt engem hűségesen. Szerintetek őt ellehet vinni New Yorkba vagy ha bekerülök beköltözhet velem a házba? Ha engem kérdeztek szerintem nem. Sajnos. Bár anya úgyis azt mondaná, hogy hagyjam itthon majd ők vigyáznak rá én meg koncentráljak. Ledobtam a cuccom az előszobába s felvettem az ebet. Nyalogatta a kezem örömében. Bementem a konyhába hátha találok valami cetlit, hogy anyuék, hol vannak. A hűtőre volt felrakva egy kis üzenet.

„ Lori! Gratulálunk a sikeredhez. Nagyon ügyes voltál. Apáddal elmentünk bevásárolni hamarosan jövünk. Ígérem sietünk. A kedvenc kajád a hűtőben. Puszi: : Anya, Apa”

Olvastam anya gyöngybetűit. Akkor jó. A rántott sajtot kivettem a hűtőből, megmelegítettem egy kicsit majd megettem. Mikor betettem a tányért mosogatógépbe fordult a zárba a kulcs. Anyuék jöttek. A két nagy barna zacskó miatt nem láttak, majd, mikor csak letették a konyhapultra. Épp narancslevet szürcsöltem. Anya csak mosolyogva odalép hozzám s megölelt, majd a következőt suttogta a fülembe: „annyira büszke vagyok rád”

Míg anyáék ettek addig elmeséltem nekik körülbelül az egészet amíg nem voltam itthon. Anya kicsit megdöbbent, hogy New Yorkba kell mennem, de hát nincs mit tenni.  Én nagyon örültem neki. Felvittem a szobámba a még mindig a nappaliban heverő cuccom, kipakoltam s elővettem a nagy bőröndöket. Most pakoltam ki körülbelül a ruháim végét erre pakolhat össze mert HA bejutok a Top12őbe New Yorkból egyenesen a házba kell menni. Kicsit szar lesz ha úgy lesz mint az előző évadokban, hogy 3 hónapig nem láthatod a családod. Komolyan azért imádkozok, hogy most ne így legyen… Nekem szükségem van a családromra és a barátaimra. Meg utálom a bezártságot is. Ez kicsit felzaklatott. Így elővettem egy akusztikus gitárt s elkezdtem játszani meg énekelni. Annyira belefeledkeztem a játszásba, hogy mikor abbahagytam valaki tapsolt az ajtómban. Hirtelen odafordultam, s Tommy volt az. 

- Ügyes vagy mit ne mondjak. – Majd odajött és megölelt.

- Köszi. Elég gáz lenne, ha durván 10 év alatt nem tanultam volna meg gitározni. – mosolyogtam

- 10 éve??? Mióta tanulsz gitározni? – ült le mellém az ágyra

- 6 éves korom óta mióta iskolás lettem. Zeneiskolába jártam.  Először elég szarul ment de utána valahogy belejöttem. Amúgy, hogy jöttél be? – néztem rá kérdően

- Anyud engedett be. Nos szólni akartam, hogy Adamékkel próbálni megyünk, és, hogy nem-e kedved lenne velünk jönni.  Ők küldtek át pontosabban. Lusta népség. – a végén elröhögte magát  - de mint látom nagyon pakolsz. Mikor indulsz? – kérdezte majd felvette az egyik gitárom s egy ismeretlen dallamot kezdett játszani.

- Mehetek. Van még időm este pakolni. Meg holnap is. Még egy kevés meg már nagyjából elpakoltam. És holnap este indulok majd – Mutattam a sarokban álló bőröndökre.

- Ja jó. Akkor gyere. Még van hely a kocsiban neked. Van basszusgitárod? – kérdezte hirtelen

Először kérdőn néztem rá majd a tekintetével sürgetett a válaszért

- Van, de minek az neked? Neked talán nincs?? – kérdeztem a festett szőkét

- Majd Adam elmagyarázza… Na hozzad és majd este hazahozlak, vagy valaki más a bandából.

- Jójó. Igyekszek. Adj 10 percet míg átöltözök. – mondtam majd berohantam a gardróbba. Felvettem egy egyszerű farmer rövidnadrágot sárga felsővel, meg szandállal s már rohantam is. Elővettem a(z egyetlen) basszusgitáromat bele a tokjába, táskát felvettem a  vállamra, beleraktam kulcsot, pénzt telefont és Ipadot is.  Napszemüveget feltoltam a fejemre s már indultunk is. Leszóltam anyának aki megengedte távozásom majd beültünk a kocsiba. Issac vezetett, Tommy az anyósülésen én meg Adam hátul foglaltunk helyet. Középen a  gitárral. Adam magyarázott, hogy Monte-nak dolga van, de nekik próbálni kell, így Tommy most beugrik Monte helyére, nekem megadnak kottát, ha már 10 éve gitározok menni fog… Na persze. Adam szerintem megőrült vagy basszus nélkül fognak próbálni… Vagy leszedik a fejem mert béna vagyok. Oké nem tagadom Adam összes számát tudom gitározni de nem basszuson. Basszuson megy körülbelül 2. Több nem… De melyik majomnak jutott ez eszébe???!!! Várjatok, kinek is mondhattam? Talán Isaac.  Lehet, hogy én vagyok hülye vagy beleképzelek a dologba többet de mintha Adam és Monte közt nem teljesen lenne minden rendben. Persze ezeket csak apró jelekből szűröm le, de mintha egy nagyobb balhé alakulna ki… de nem Lori. Semmi baj sincs. Monte biztos csak a gyerekeivel van. Míg én töprengtem meg is érkeztünk a stúdióba.  Gyorsan kipattantunk a kocsiból majd bementünk. Rögtön kottát nyomtak a kezembe s elkezdtünk behangolni. Már befejeztünk a hangolást mikor Tommy odakiált nekem:

- Basszus Lori te miért fordítva fogod a gitárt??

- Ha eddigi rövid ismeretségünk alatt nem tűnt volna fel balkezes vagyok. – röhögtem

- Bazd! Tényleg…

- És akkor hogy játszottál te az én gitáromon kb 45 perce? – emeltem fel a szemöldököm

- Most már értem miért szólt rosszul… fel se fogtam akkor abban a pillanatban.. istenem de hülye vagyok – morogott magában én meg csak röhögtem…

- Ez szopcsi haver.. de komolyan nem tűnt fel? – kérdeztem még mindig nevetve

- Nem basszus és ez a ciki…

- Ilyen gitárosom van nekem? Lehet az lenne a legjobb, hogy ha kiraklak… Már egy balkezes gitárt se tudsz megkülönböztetni – röhögött Adam is

- Vagy túlságosan el volt varázsolva – röhögött Isaac is a dobok mögül

- Bocs srácok a késésért. Mi ez a nagy vihorászás? – kérdezte Cam – Áhh szija Lori. Monte? – kérdezte Adamtól, miután köszönt nekem

- Nem ér rá… Tommy lesz most gitáron, Lori meg basszusozik – vázolta a helyzetet Adam

- Te gitározol? – nézett rám nagy szemekkel Cam

- Ő Jah. Már 10 éve – mondtam teljesen természetesen. De hát nekem az is…

- Az igen!  - csodálkozott Camilla.  De fura így „mondani” Camilla, de csak azért furcsa mert mindenki Cam-nek szólítja

- Kezdhetünk, hölgyeim és uraim? – kérdezte Adam

Erre csak bólintottunk.

- Jó. Rendben. Lori itt a kotta ha elrontod, ne zavarjon.. folytasd ott ahol tudod. Kezdjük a Music Againnel…

Mikor ad befejezte a gondolatmenetét Issac beszámolt s elkezdtük. Tommy volt olyan rendi, hogy tudta, hogy a basszusnak mikor kell belépni ezért mellém állt s mindig szólt. Másképp nem ment volna… Néha jó nagyot bakiztam…. Sebaj… megesik velem. Szerencsére senki se harapta le a fejem. Sőt dicsérettet is kaptam, hogy jól tudok kottát olvasni.

7re hazaértem, majd folytattam a pakolást. A holnapi napom még szabad… Este indulunk New Yorkba… Nem értem, hogy fogok 4 nagy bőrönddel boldogulni. Ezek kellenek nekem ha bekerülök, plusz 2 gitártok. Na igen azt muszáj és tényleg muszáj vinnem nem nagyon tudok meglenni gitározás nélkül. És mi a francot fogok én énekelni New Yorkban? Én találom ki vagy megmondják??? Elkezdtem YouTube-n böngészni, hogy mit énekelhetnék de semmire se jutottam. Elmentem megfürödni majd befeküdtem az ágyba s facebookra felléptem majd Nórival beszélem. Hál Istennek nem úgy vagyok fent, hogy Lori Lambert hanem magyar nevemmel. Vagyis a Beate-vel. És apu vezetéknevével. Ami titok! Hehe Gonosz Lori. Tényleg itt csak a magyar ismerőseim vannak fent meg pár amerikai is. De az tényleg csak kevés. Egészen pontosan 5 db osztálytársam.

ÚÚ.. tényleg a sulival mi lesz? Már egy jó ideje nem járok be.. Szopcsi.. de csak tudja az igazgató… Csak tudja, hogy épp sikereket akarok elérni. Már hívta volna anyuékat, hogy mi a fészkes-fene van velem… Szal tudja oké…

Este ágyból gépeztem. Egészen pontosan Skype Henivel. Szegénykém felkelt hajnalok hajnalán, de mindent megbeszéltünk amit akartunk.  Kiderült van barátja egy bizonyos Ádám, meg is mutatta a csávó adatlapját facebookon. Nem az én esetem de cukik együtt. Heni (Magyar idő szerint) reggel 7kor elköszönt s ment suliba. Én meg még zenét hallgattam. Ipaddal a kezemben aludtam el. Valamikor hajnali 1 körül tettem le a földre,s átfordultam a másik oldalamra majd aludtam tovább. Egészen reggel 8ig. Nem sürgetett senki se addig, de Adam basszus felhívott. Érted basszus! „Hajnali” 8kor és nem átjönne (mivel szomszédok vagyunk) hanem felhív telefonon!!!  Nem foglalkoztam vele túl sokat. Kimásztam az ágyból és bevonszoltam magam a fürdőbe. Úgy gondoltam most megérdemlek egy alapos fürdést így telefont behoztam, hátha valaki keres meg egy ruhát. Beálltam a zuhany alá s vagy 20 percig folyattam magamra a kellemesen meleg vizet. Mivel meguntam az ácsorgást kiszálltam a zuhanyfülkéből, magamra tekertem egy törölközőt majd megmostam a fogam. Felöltöztem s úgy döntöttem egész nap itthon leszek. Összepakoltam délelőtt a maradék cuccot, majd a neten voltam. Ismikkel beszéltem, cikkeket olvastam. Tudjátok mi az érdekes??... nem?  Elmondom! Többször mutatkoztam már Adamékkel és még nem került fel a netre… Tök jó!!! Pedig állítólag a hírességeket mindenki követi itt LAben. Persze olvastam már olyat is, hogy a paparazzók akkor jelennek meg ha valaki beszól és van, hogy az maga a sztár. Ki tudja…  Mindenesetre örülök ennek. Nem lenen jó,ha azt gondolnák, hogy Adam hírnevét használom ki, hogy híres lehessek. Pedig nem igaz, hisz csak egy kósza ötlet volt, hogy jelentkezek a versenyre. Hirtelen felindulás. És most nézzenek ide!!! Benne vagyok a legjobb 24ben. Néha elgondolkoztam már, nem-e csak álmodom de túl hosszú és részletes lenne egy álomnak.  Meg nem éreztem volna a fájdalmat, amit egy papír okozott. Elvágtam vele a kezem… Nagyon jó. De vicces is így visszagondolva.  Az este hamar eljött. Adam végül küldött egy SMS-t, hogy nem engem akart felhívni, csak félrenyomta. Összepakoltam a maradék holmimat is. Komolyan lassan többet leszek távol az otthonomtól mint benne… Anyuék este kivittek a reptérre, majd elbúcsúztunk s én mentem be ők mentek haza. Egy kisebb lány csoport állt egy fickóval. Messziről figyeltem őket, egyszer csak a fickó odajön

- Te vagy Lori Lambert? – kérdezte tőlem kedvesen, bár a napszemüvegét nem vette le. A bunkója!

- Öhm igen én. – válaszoltam kissé zavartan. Szeretek úgy beszélgetni ha látom az ember szemét

- Akkor gyere. Megkezdjük a beszállást. – s elindult. Én meg követtem.

A csajok köszöntek nekem. És sorba be is mutatkoztak.  Nevüket nagyon nem tudtam megjegyezni. Ahhoz kevésbé figyeltem. Azt tudom, hogy a repülőn egy Jennifer nevű lány mellett ültem, de hamar elszunnyadtam a gépen. Landolás előtt fél órával ébredtem New York még aludt. LA is aludt még, Nyugatra „pár száz” kilométerrel arrébb. Megfordulhatott a fejedben, hogy hiányoznak-e a szüleim. A kérdés igen. Néha elgondolkozok, hogy nem is jó itt lakni. A nyugis életemet akarom ahol minden okés. Néha vissza sírom azt az időszakot. A Landolás zökkenőmentesen ment. Egy kisbusz várt minket. Betettük a  csomagjainkat majd elindultunk a hotelbe. Kíváncsi vagyok mit kell énekelnem. Na meg arra, hogy meddig maradunk.

Sorry

Elnézést hölgyeim [és uraim már ha vannak ;) ] de a holnapi rész csúszni fog. De csak egy napot azaz a szombati nap folyamán felkerül.
Ennek az az oka, hogy holnap este én nem leszek gépnél. Délután meg már nem lesz időm rá
Remélem nem haragszotok.
addig is. Olvassátok úja az eddigi részeket :DD
xoxo Bella